Igen, igen, mikor még csak egy gondolat volt........Elég régóta él bennem az érzés, hogy külföldre szeretnék menni és nem csupán egy nyaralás céljából, hanem élni:) 2010 nyarán sikerült is kijutnom Ciprusra, ahol nagyon sok tapasztalatra tettem szert, nagyon sok harcot kellett megvívnom.....Amikor hazajöttem nem sokáig szünetelt a vágy bennem, hogy megint menjek valamerre:) Megismerkedtem életem párjával, aki most már a férjem:) Kezdetben nehéz volt, mert folyamatosan bennem élt, hogy menni szeretnék, Ő meg hallani se akart róla. Aztán telt-múlt az idő és végül nem kis energiámba került, de kb. 1 év után eljutottunk odáig, hogy már Zsolti is úgy gondolta próbáljuk meg:)Sok helyen gondolkoztunk, hogy hova menjünk, végül Kanada és Ausztrália maradt fenn a rostán:)Mérlegeltünk és Ausztrália mellett döntöttünk, főleg az időjárás miatt, meg ott nincs ez a magyar gyűlölet, mint Kanadában. Egyik ismerősöm, aki kinn él Sydneyben ajánlott egy ügynökséget, aki segíthet nekünk. Fel is vettük a kapcsolatot CSE Australiával és elmentünk egyik bevándorlási előadásukra. Nagyon sok mindent megtudtunk ott, egy picit beszélgettünk még Csabával és Edittel(bevándorlási ügynökök) az előadás után és felvázolták milyen esélyeink vannak. Az elsődleges lehetőség, ami a legjobb is egyben, ha pontszám alapján megkapjuk a letelepedési vízumot. Ugyanis az ausztráloknál van egy ilyen pontozási rendszer, mind korra, végzettségre, munkatapasztalatra és IELTS(angol nyelvvizsga) szintre.Na most Zsoltinak jöhetne össze ez a pont, ha elismerik a sokéves munkatapasztalatát, a szakmai akkreditációja is sikerül és 7-es szintű IELTS-et tesz le. Ezek így elég vadul hangzanak, hogy ez mind meglegyen. Másik lehetőség a diákvízum és akkor én tanulnék, mellette heti 20 órát tudnék dolgozni, Zsolti meg heti 40-ben, ha egyetemi tanulmányokat folytatok. Így nagyobb esély van rá, hogy talál magának szakmabeli munkát és szponzorálhatják, ami egy másik lehetőség a letelepedésre.:) Na most ezek tudtával elkezdtünk ráhajtani az IELTS-re, hogy még letegyük nyár elején és minden süti legyen:) Jártunk angolra magántanárhoz, először sajnos beleválasztottunk a rosszba és sajnos 3 hónapig teljesen más irányba vitt minket. Majd szerencsére megtudtuk ügynökségünktől, hogy van nekik egy saját IELTS-re felkészítő tanáruk, Andris és végül elkezdtünk hozzá járni:)Merőben más volt, mint az első tanárunk, össze se lehetett hasonlítani a két tanárt és óráit:) Nagyon élveztük az óráit, jól tanított, arra készített fel, amire kell és mindig jó hangulatban telt az idő nála.Drágább volt ez tény, de megérte, csak azt sajnáltuk, hogy először nem hozzá jártunk, mert akkor most valószínű nem tartanánk ott, ahol most vagyunk. Sokat idegeskedtünk az elmúlt 8 hónapban, nehéz volt, Zsolti munkaváltásai is, de előttünk volt a cél, amit el szeretnénk érni és ez a lényeg:) Most a múlt héten voltunk az IELTS vizsgán és úgy érezzük, hogy nem lesz meg a megfelelő szint, úgyhogy valószínű a diákvízum marad, majd holnap megyünk Csabához, hogy végre elindítsuk a vízumot, lefoglaljuk a repjegyet és akkor kezdődhet a visszaszámlálás. Az izgalom tovább folytatódik........
Hat a Csabas talalka nem jott ossze, csak kesobb, raadasul meg kellett varni az IELTS eredmenyet, amit junius vegen kaptunk meg es vegul, mint ahogy ereztuk nem erte el Zsolti azt a szintet, h sikeruljon rogton a bevandorlas, raadasul a szakmai akkreditacioja is csuszott, azzal is bajok voltak, azzal is sokat szenvedunk meg most is.A lenyeg, h addig el lett huzva az egesz vizumbeadas, mig julius 1.-en megvaltoztak a jogszabalyok es egy hetig nem mukodott a rendszer, igy meg kesobb lett csak beadva a vizumunk ausztral ido szerint julius 7.-en .Elvileg ugy volt, h par nap az egesz es megjon a vizumunk, de hosszabb lett, nagyon idegtepo varakozas volt, mikor meg azon a heten se jott meg mielott kimentunk volna, mert ugyebar le volt foglalva repjegy julius 30.-ra. Csabaek csak nyugtatgattak, h meg fog majd jonni, meg nem lehet semmi baj a vizumunkkal, csak az volt a gond, hogy nem volt meg ugyintezo se, aki foglalkozott volna a vizumunkkal, igy hihetetlennek tunt, h valaha sikerul, de en folyamatosan pozitivan alltam hozza, olyan meg se fordult a fejemben, h nem sikerul, pedig masik felem folyamatosan azt hajtogatta, h itthon maradunk, meg, h mar nem hisz bene, hogy meglesz.Raadasul feladtunk mindent, munkat, alberletet, tenyleg mindent feltettunk egy lapra.Nehez volt, de elottem volt a cel, h mit szeretnek es hittem benne, h sikerul is.Nagyon sok koszonet azoknak, akik tartottak bennem a lelket, foleg draga anyukamnak, aki vegig velem volt:):)Vegul sok idegeskedes utan, miutan minden reggel azzal kezdtuk, h na megjott a vizum, vagy nem, egyik reggel pontosan augusztus 1.-en Csaba hivott minket Sydneybol, hogy megvan a vizumunk, vegyunk egy repjegyet aztan irany ki:)Regen kaptam ennyire jo hirt:)Gyorsan vettunk egy repjegyet, augusztus 3.-ra. Minel elobb kellett, mert agusztus 6.-an kezdodott a sulim es addigra ki kellett erni, hogy ne kelljen csusztatni az iskolakat.Ket napunk maradt, h mindent elintezzunk, nem volt konnyu, de vegul sikerult.A boronddel voltak gondok, mert tobb lett, mint 23 kg, eloszor 28 lett:) De aztan anyum segitsegevel lecsokkentettuk majdnem 23ra:)Nagyon nehez volt a bucsu, foleg a repteren valt erezhetove, mikor mindenkitl fajo bucsut kellett vennem, ott volt mamim, kerianyum, apum es anyukam:)Szeretlek titeket!!!!:))))
Hat a Csabas talalka nem jott ossze, csak kesobb, raadasul meg kellett varni az IELTS eredmenyet, amit junius vegen kaptunk meg es vegul, mint ahogy ereztuk nem erte el Zsolti azt a szintet, h sikeruljon rogton a bevandorlas, raadasul a szakmai akkreditacioja is csuszott, azzal is bajok voltak, azzal is sokat szenvedunk meg most is.A lenyeg, h addig el lett huzva az egesz vizumbeadas, mig julius 1.-en megvaltoztak a jogszabalyok es egy hetig nem mukodott a rendszer, igy meg kesobb lett csak beadva a vizumunk ausztral ido szerint julius 7.-en .Elvileg ugy volt, h par nap az egesz es megjon a vizumunk, de hosszabb lett, nagyon idegtepo varakozas volt, mikor meg azon a heten se jott meg mielott kimentunk volna, mert ugyebar le volt foglalva repjegy julius 30.-ra. Csabaek csak nyugtatgattak, h meg fog majd jonni, meg nem lehet semmi baj a vizumunkkal, csak az volt a gond, hogy nem volt meg ugyintezo se, aki foglalkozott volna a vizumunkkal, igy hihetetlennek tunt, h valaha sikerul, de en folyamatosan pozitivan alltam hozza, olyan meg se fordult a fejemben, h nem sikerul, pedig masik felem folyamatosan azt hajtogatta, h itthon maradunk, meg, h mar nem hisz bene, hogy meglesz.Raadasul feladtunk mindent, munkat, alberletet, tenyleg mindent feltettunk egy lapra.Nehez volt, de elottem volt a cel, h mit szeretnek es hittem benne, h sikerul is.Nagyon sok koszonet azoknak, akik tartottak bennem a lelket, foleg draga anyukamnak, aki vegig velem volt:):)Vegul sok idegeskedes utan, miutan minden reggel azzal kezdtuk, h na megjott a vizum, vagy nem, egyik reggel pontosan augusztus 1.-en Csaba hivott minket Sydneybol, hogy megvan a vizumunk, vegyunk egy repjegyet aztan irany ki:)Regen kaptam ennyire jo hirt:)Gyorsan vettunk egy repjegyet, augusztus 3.-ra. Minel elobb kellett, mert agusztus 6.-an kezdodott a sulim es addigra ki kellett erni, hogy ne kelljen csusztatni az iskolakat.Ket napunk maradt, h mindent elintezzunk, nem volt konnyu, de vegul sikerult.A boronddel voltak gondok, mert tobb lett, mint 23 kg, eloszor 28 lett:) De aztan anyum segitsegevel lecsokkentettuk majdnem 23ra:)Nagyon nehez volt a bucsu, foleg a repteren valt erezhetove, mikor mindenkitl fajo bucsut kellett vennem, ott volt mamim, kerianyum, apum es anyukam:)Szeretlek titeket!!!!:))))
