Félreértések… Márpedig dolgozok :)

Üdv újra ;) A visszajelzések alapján lehet,hogy nem fogalmaztam túl jól. Dolgozok, és még csak rossz hangulatom sincs emiatt. Ami félreérthető volt, az az anyagi része. Talán ezért gondolták sokan, hogy nem dolgozok, vagy valami hasonló(igen, a simabolti árufeltöltő is a kétszeresét kapja/persze azután erősen adóznia kell/), de tény, nem keresek jól, sőt, rosszul. Igazából talán nem is tudom, van e tőlem kevesebbet kereső :) Legalábbis a pakolók, bármilyen fizikai munkát végzők, de még a kínainál feketén dolgozó pultos-felszolgálók is jobban keresnek… Persze ez csak ideig óráig lesz így, mert úgy vettek fel,hogy most ennyi, aztán emelés. Majd kiderül,hogy mennyivel :) Most se haluk éhen, sajnálni sem kell. Inkább örülni, mert állást találni szinte lehetetlen, szerintem már spamlistára kerülhettem a több, mint 300 megpályázott, és válasz nélküli pozíció után.
A másik,hogy van szakmám, itteni, Network and System Engineer, ami nagyon szépen hangzik, neve is van, és tényleg jó dolog, rajta van a SOL listán, enélkül meg se szponzorálhatnak, de emiatt ha bárki meg szeretne szponzorálni, akkor a mostani fizetésem több, mint háromszorosát kéne kifizetnie minimálbérként, tehát itt felejthetem el a szponzorált vízumot(ha csak nem kerülök be egy multihoz, aki ki bírja fizetni, de ennek a valószínűsége karcolja a nullát, de ezt lentebb kifejtem), és majd a PR megszerzését ezúton… Pedig úgy jön ide mindenki,hogy majd megszponzorálják, aztán megkapja a PR-t, és egyenes út vezet az állampolgárságig… Elvileg ez nem lehetetlen, sőt, biztos volt már aki megfelelt a feltételeknek(a német elődöm nem), és sikerült, de per pill számomra elérhetetlen, ill kezdetben tutira… Megpróbálom kifejteni. Munkát csak és kizárólag itteni munkatapasztalattal lehet találni, mármint informatikában ez már tuti! Mivel ideérkezőként ennek hiányában voltam, az első és legfontosabb belépőfeltételt máris elbuktam, a másik az ausztrál angol, ami nem britt, nem amerikai, hanem bizony ausztrál. Egész jól értek mindenkit, aki nem helybeli,de a helybeliek, hát nézek rá nagy bociszemekkel, próbálom rábírni,hogy ismételje meg, írja körül, és akkor talán elkommunikálunk… A különböző népek akcentusát már nem is mondom… Próbáljatok meg egy ázsiaival angolul kommunikálni;) A kollégám nepáli, jó fej, iszonyat gyorsan beszél, és megértjük egymást, de az ő kiejtése is érdekes,és néha amikor beszél, akkor akivel beszél visszakérdez, mert nem érti. Pedig ő szinte születésétől kezdve angolul beszélt, mert Nepálban a nemzeti nepáli órán kívül mindent angolul tanítanak… De térjünk vissza a szponzoráláshoz, ami jelenlegi helyzetemben számomra lehetetlen, ezért maradt a másik megoldás, mindenféle elismertetés, és hosszú szenvedés után önerőből megszerzem a PRt. Elvileg ez lesz a járható út, de persze ez még nagyon, nagyon sok pénzbe fog kerülni… Márpedig ha az embernek itt nincs jól fizető szakmája, akkor bizony az otthoniból kell gazdálkodni, tehát aki ezt az utat választja, tartalékoljon rendesen… Zsani suliját már nem is mondom, mert majd oda is kell fizetni pár hónap múlva a következő szemesztert, és a masters képzés nem olcsó. Valamit valamiért, ez a fulltime munkavállalási ára...

Összegezve, nem panaszkodok!!!, élünk, dolgozunk, igaz nem azt, vagy nagyon nem annyiért, mint amire számítottunk, DE elvagyunk, és maradunk , aztán majd megtapasztaljuk az ausztrál álmot :) Azt is meg fogom osztani mindenkivel, csak előbb keressünk egy kicsit többet, hogy félretenni is tudjunk, a többi pedig már alakul, de 2 hónap után azért ez sem rossz ;)

ui.: már találkoztunk két csótánnyal a szobában, ami elvileg lehetetlen, hiszen körbefújtam mindent mortein surface spray-el, leraktam egy csomó csótánycsapdát, még az injekcióstűs nyomós izét is beszereztem, és egy félhullát, és egy nagyon is virgoncat sikerült kifognunk, ami úgy is mondhatnám,hogy halálrarémített... Tudom tudom, ennek semmi köze a dolgozós, álláskeresős meséhez, de egy újabb történetben ezt is kifejtem :)

Hogyan helyezkedtem el... tündérmese helyett a sötét valóság...

Sok minden történt velünk, de direkt nem írtam, hiszen ez az a rész, ami talán mindenkit a legjobban foglalkoztat. Előre leszögezem, a saját szemszögemből látottakat írom le, ami nem azt jelenti,hogy minden így van,de amit láttam az elmúlt két hónapban, azt igyekszem összegyűjteni. Mint mindenki, mi is a jobb élet reményében vágtunk neki a nagy útnak. Átrepültünk a világ másik oldalára, ami még mindig nem bizonyult rossz döntésnek. Az idő végre javul, a Táltos is vágtázik, igaz ehhez Ignácz Zoli hathatós segítsége is kell. Az autóról, és hasonlókról is írok még, mert közben történt azzal is ez az, de jöjjön, aminek jönnie kell, hiszen az összes ismerősöm erre kíváncsi… Munkahely, fizetések, stb…

Elvileg itt munkaerőhiány van, gyakorlatilag panaszkodnak az emberek,hogy régen azért jobb volt, de ha valaki nagyon akarja, akkor semmi sincs veszve, majd sikerül, ki kell tartani, és hasonló tipikus buzdító szövegek, amiket igazából senki sem akar hallani, hiszen szép szavakból nem lehet megélni. Nekem az eredeti tervek alapján a szakmámban kellett volna simán elhelyezkedni, hiszen az infósokat keresik. Ez így is van, rengeteg a hirdetés, de ez kicsit negatív lesz, a hirdetések olvasgatásán túl nem igazán kerül közelebb az ember fia. Ausztrália az ausztrálok szerint egy kis ország, és nagyon megnézik,hogy kit vesznek fel. Persze próbálkozhatnék szórólapozással, mosogatással, pakolással éjszaka az egyik bevásárlóközpontban, de nem azért jöttem ide… Szóval jelentkeztem mindenféle hirdetésre, a szám már jóval meghaladta a 300at, és az eredmény 0,azaz nagy büdös semmi. Egy fejvadászcég visszahívott, és azt mondták,hogy amint lesz valami állás, akkor majd hívnak, nem hívtak többet. Illetve az egyik hirdetésre elküldött önéletrajzom felkelthette valaki érdeklődését, mert felhívtak, elbeszélgettünk, és amikor a fizetést kérdezték, naivan nem is sokat kérve  mondtam évi 50000et. Na ekkor beszéltünk utoljára, és még azután ki is kaptam,hogy hogy mondhattam ekkora számot… Persze visszakérdeztem,hogy már bocsi, a minimálbéremnek elvileg ennél is többnek kéne lennie, de nem, ez egy kicsit másképp megy…

Az álláshirdetésekre való jelentkezés az önéletrajzzal kezdődik, ha itt sikerült átmenni a rostán, ami rohadt nehéz, mert ugye frissen érkezettnek mégis honnan lenne ausztrál munkatapasztalata, pedig ezzel kezdik elemezni az önéletrajzot… ha nincs, akkor 99%, hogy bukta. Kamuzni nem érdemes, mert ebben a csodás országban mindenki ingyen beszél telefonon, szóval secc perc alatt leellenőrzik. Ha itt mégis valami csoda folytán túljut az ember,  jön az interjú, ahol ha eddig nem vérzett volna el, itt elfog… Tökéletes nyelvtudás, ami nem feltétlen szakmai, és a tökéletesen nem az angolt értem, hanem az ausztrált, mert nem szabad elfelejteni, itt nem amerikai, vagy brit angol van, hanem ausztrál… Később kifejtem, hogy ez mért is fontos. A sok hiába elküldött jelentkezés után próbáltunk ismeretség útján elhelyezkedni. Találtunk is nagy nehezen informatikában dolgozó emberkéket, akik tényleg megpróbáltak segíteni. Akkor jött a második pofon, mert kiderült, hogy a nagyobb cégeknél csak és kizárólag ügynökségeken keresztül veszik fel az embert, ami azért baj, mert már az összes ügynökségen ott van a CV-m. Vagy megpróbálni valahol valami önkéntes, gyakornoki munkakört megpályázni, ami bár nem fizet egy büdös vasat sem, de legalább sikerül ausztrál munkatapasztalatot szerezni, mert enélkül elhelyezkedni hangsúlyozom, NEM LEHET, informatikában sajnos rosta van... Ezt persze nem akartam, mert nem azért jöttem én ide,hogy ingyen dolgozzak, akkor maradok otthon, ahol nem kell panaszkodnom, és még ismerősök között vagyok, akik ráadásul az én nyelvemet beszélik… Csüggedés nem volt, de azért odáig jutottam,hogy beadtam a jelentkezést az aldiba is árufeltöltőnek, mert kell a pénz, és hátha… Na ott indiaiak, meg hasonló nem fehér emberkék dolgoznak, és bekerülni szerintem csak kihalásos alapon lehet.

Kedves olvasó, itt már biztos elment a kedved mindentől, de azért olvass tovább, mert valamilyen szinten talán én vagyok a következő sikertörténet, ami még nagyon nem lefutott ügy… Folytattam a keresgélést, és az egyik helyről visszaírtak, nem hívtak, hanem mailben beszélgettünk, ami jó dolog, mert a telefon a legnehezebb része a nyelvnek. Megkérdezték,hogy mégis mennyit szeretnék keresni, Csabáék segítségével,hogy nehogy túl sokat írjak, nehogy valami udvariatlan legyen benne, visszaírtam,hogy én még új vagyok, szeretem ezt az országot, és mint új megelégszek bármilyen kezdőfizetéssel… A válasz talán szimpatikus lehetett, mert jött az újabb levél,hogy mit szólnék kedden 10kor egy interjúhoz. Sej, itt éreztem,hogy ebből még lehet valami, természetesen igent mondtam. Eljött a kedd, odagurultam, épp ballagtam volna befelé, amikor két dohányzó emberkét láttam. Simán elmentem mellettük, amikor az egyik rámköszönt,hogy (természetesen angolul) szia, megismertelek a fényképről. Légyszi menj be, még épp megbeszélünk valamit, és megyünk be mi is. Bementem, leültem, vártam. Bejöttek, elkezdtünk beszélgetni, elmondták, hogy mivel is foglalkozik a cég, stb stb stb, és a végén jöttek a piszkos anyagiak. Itt le kell szögeznem újfent, csak a saját szemszögemből tudom leírni, ami nem feltétlen egyezik meg máséval, vagy a statisztikákkal. A minimálbér egységesen 32500 vagy35000 dollár évente, és ez adóköteles. Tehát ebből marad 26-27 a pontos számokat nem tudom,  meg nem is érdekelt igazán, hiszen úgy kezdtük,hogy ez az összeg csak kezdő, és novemberen újratárgyaljuk az egészet. De amit jó ha tudok, hogy lehetek én akárki, itt idegen vagyok, ausztrál munkatapasztalat nélkül nem fognak alkalmazni… Ezekszerint a többi forrás jót mondott. A másik a nyelv, ott van még mit fejlődnöm. Megértem, amit mondanak nekem, szerencsére mindketten tisztán beszéltek,de ha beszélni kell, vagy egy ausztrállal kell beszélni, akkor bajban vagyok, ami szintén nem javítja az elhelyezkedési esélyeim,de próbáljuk meg.  Szóval aki azt hiszi,hogy kapásból vagyonokat fog keresni,  hát legyen ügyesebb, mert sajnos az még messze van. Jelenleg kevesebbet keresek, mint egy felszolgáló, takarító, padlócsiszoló, árufeltöltő…Szó szót követett, és abban maradtunk,hogy másnap kezdek. Persze a délután még mozgalmasabb volt,mert azért az kikötés volt, hogy farmerban nem mehetek,szal ing, nadrág,undormány cipő… Du elmentünk Zsanival a Kmartba nadrágot venni, legolcsóbb 15 dollár volt, amit a kínai további 20 dollárért felvarrt, majd éjszakáig cipőt próbáltunk vadászni. Itt a boltok 5kor bezárnak, maradtak a multik. Vettünk is egy 9 dollárost a BIGWban, és egy 9-10dollárost a Kmartban… Nagy tanulság, hogy szükségmegoldás, de nagyon kényelmetlen, de tényleg… Ma(10.07) végre találtunk nekem kényelmes, elegáns cipőt, amivel ha minden jól megy kihúzom egy darabig, az ára pedig nem a legdrágább, de már bőr, 130 dollárért… ingek 10-80 dollár között mozognak, szerencsére 20+ darabot hoztam otthonról.

A meló tetszik, kb uazt csinálom,mint otthon. Van egy kollégám, Bibek, egy nepáli srác, vele beszélek a legtöbbet. Ő a hét 4 napján árufeltöltő éjszakánként a Woolworthben, és magasan jobban keres ezzel, mint jelenleg én:), holott ő informatikán végzett itt Sydneyben, és mégsem tudott elhelyezkedni hosszú ideig. Egy napon kezdtem vele(biztató,hogy annak aki itt végzett is elég nehéz:) )… Azt,hogy mire elég amit keresek megpróbálom felsorolásban összefoglalni. Ha hetekre lebontva nézzük(havonta kapok fizut), mert mindent hetenként kell fizetni, akkor kifizetjük belőle a szállást, eszünk(spórolósan,nem dorbézolunk), Zsani bérletét, telefonszámlákat, és a benzint a Táltosba, mert kocsival járok, negyed annyiba kerül, mintha bérletet vennék… Erre futja, de szerencsére Zsani is keres, így az övével együtt már nem panaszkodunk. Igaz többre számítottunk, hiszen otthon még azzal számoltunk, én jól fogok keresni, majdnem a dupláját a mostaninak, és közben a fizikai munkát jobban megfizetik…Illetve szinte bármit jobban megfizetnek.  Persze nem sajnálom én senkitől, de ez tényleg nem sok. Amik viszont mellette szólnak, már a második napon beszélgettünk a PRról, csak elvétve, a harmadikon már azt mondta az egyik főnököm, hogy nekem nem kell aggódnom a PR miatt… Sokat sejtető megjegyzés :) Egy héttel később jött az idegesség a köbön, mert a másik is mondta,hogy a szponzoráció nem probléma, ezekszerint ők is hosszútávon terveznek velem. A bibi, hogy nekem meglett a szakmai elismertetésem, ami mindenki szerint nagyon jó dolog, ezzel már tényleg lehet keresni. Na igen,de engem ha odajutunk, akkor erre a szakmára kell megszponzorálni, ami nem rossz, csak a minimálbérem 80000 környékén mocorog… Na most ki fog nekem kapásból mondjuk háromszoros pénzt fizetni???, amikor valljuk be, az emberek azt mondják, hogy az elmúlt 5 évben bizony visszaesett a forgalom, emelkedtek az árak(ügyfelek, ismerősök, mindenki). Ez a jövő zenéje, a lényeg, hogy dolgozok, jól érzem magam, főnökeim jó fejek, az egyik M3as BMWjében sokat utazok, kb uazt csinálom, mint otthon, és fejlődik az angolom, ha idővel eljutunk oda,hogy nem kell nézni,hogy mire költünk, és nem kell hozzányúlni a félretett pénzhez, akkor már nem lesz probléma.

Talán ide tartozik, hogy van aki kapásból el tud helyezkedni, igaz nem fizetik túl(az álmokhoz képest, hiszen aki ide kijön alapban szeretne heti 1000 körül keresni... na nem fog, eleinte tuti nem)… heti 6-700 dollár. Van aki alkalmi munkázik, hasonló összegekért. Van aki többfélét csinál, szintén hasonló összegért. Ezekből az összegekből meg lehet élni,DE azért minden többe kerül, mint otthon. Ha pedig bejelentett a munkája, akkor évi 18000 fölött adóznia kell, ami nem kevés… Sőt…Aki vállalkozásban kezdi el, annak tuti adóznia kell majd, és még fizetett szabadsága sincs, az orvosi ellátásról nem is beszélve, de legalább leírhat egy csomó mindent az adóból... És aki tanulóvízumon jött ki, gondolnia kell még arra is,hogy a sulit is fizetni kell folyamatosan, arra is jó lenne félretenni :)

Ez lenne a munkakeresésem, elhelyezkedésem története. Ha úgy vesszük, elsőre felvettek, azt csinálom,amit szeretek, van előrelépési lehetőség, és nyitottak affelé,hogy le tudjak telepedni, akkor ez jó. Ha azt vesszük,hogy amennyire elnézem, mindenki szenved, próbálkozik, több-kevesebb sikerrel, és ott van,hogy az ausztrál munkatapasztalat szinte kötelező jellegű,akkor pedig nagyon jó. Idővel kiderül,hogy hogy alakul a sorsunk, de legalább egy alap már megvan. Remélem nem vettem el senki kedvét, de itt tényleg nem számít,hogy otthon ki és mit csinált, itt valahogy be kell kerülni a körforgásba, utána már könnyebb,de akinek a letelepedés a célja, az előtte járja körbe oda vissza a dolgot, mert a szponzorációs feltételeknek is meg kell felelni(az elődöm, egy német srác nem rendelkezett semmi olyannal, amire megszponzorálhatták volna, pedig nagyon meg akarták, és most otthon gubbaszt Németországban), aztán jön a PR, és az idő rohan, a pénz pedig nagyon megy :)

Amennyiben bárkinek bármi kérdése van, ne tartsa magába, dobjon egy mailt, eregessen füstjeleket, vagy ami épp jól esik,  és igyekszem válaszolni :)

Munka, munka, munka:)

Bocsanat elore is, hogy mar reg irtam, de itt csak ugy repulnek a napok:)Ott tartottam, hogy probalkozok munkakeresesben, rengeteg oneletrajzot dobaltam be mindenhova, jartam a varost, mindenhol, ahol lattam, hogy keresnek embert beadtam.Aztan teltek a napok es egyszer csak egyik ismerosomtol jott az info, h keresnek takaritot, ami eloszor, hogy is mondjam "nem mondhato ausztral alomnak":), de vhol el kell kezdeni es nem is fizetnek rosszul erte.:) Kozben nagy keresgelesem egyik napjan, mikor a Bondi beachen voltam, egyik olasz etteremben legnagyobb meglepetesemre azt mondtak, h menjek proba estre (2 ora pontosan betartva), hat el is mentem, nem kicsit tartottam tole, hogy mi lesz ott:)Vegulis a rendeles felvetelen kivul mindent kellett csinalnom, igaz mikor a kajakat kellett kivinni csak lestem, hogy mi micsoda,fogalmam sem volt a nevukrol:)A vegere egesz jol belejottem, felvettem a ritmust es jol ereztem magam a tobbi felszolgaloval:)Aztan mult heten voltam egy masik etteremben nem messze ettol:)Itt mas volt a legkor es mar rendeleseket is fel kellett vennem, ami szinten nem volt vmi egyszeru, foleg a program, amin vezetni kellett:)A legnagyobb gondom az volt, hogy annyi kavefele volt, hogy csak neztem, hogy lehet vmi barista kepzest is el kellett volna vegeznem:):)Ezutan mit ne mondjak kicsit elcsuggedtem, h vajon megfelelek-e.Ja ez hetvegi munka lett volna csak, ami a takaritas mellett tokeletes, de nem hivtak azota se.Volt egy masik etterem, szinten hetvegi munka Coggee-n, de o meg lemondta utolso pillanatban, mielott meg mentem volna, h talalt mast, no sebaj:)Szoval a takaritast vegul elvallaltam, minden penz jol jon es meg nem is fizet rosszul, raadasul kesobb bebiszitterkedni is fogok:)Csaladi hazakat, apartmanokat kell takaritanom, szerencsere nem mondhatok nagyon koszosnak:)Altalaban egy nagy csaladi hazra van 3 oraja az embernek, h kitakaritsa az apartmanokra 2:)Hat erdekes, ha azt veszem otthon a 2 szobas lakas kitakaritasa egy fel napot legalabb elvett, itt meg 3 ora alatt kell egy egesz hazat kitakaritani, de ugy hogy csillogjon villogjon, cseppmentesiteni kell a furdot, a zuhanykabin uveget ablaklehuzoval vegig le kell huzni, stb:)Most ugy nez ki, h kedden vagy szerdan delutan, vagy akar mindketto nap, meg csutortok, pentek egesznap megyek takaritani, 18 dollar/oraert:)Ehhez a munkahoz ki kellett valtanom a vallalkozoit, azaz csinaltattam egy Australian Business Number-t:)Szamlat kell adnom a takaritasaimrol, ugy kapok fizut.De ez nem ugy mukodik, mint otthon, h mindent fizetni kell, akkor is, ha eppen nem vallalkozol, itt nem:)Elvileg 18.000 dollar utan kell adozni evente, de ugy szamoltam, h nem igazan fogom elerni ezt az osszeget:)Ja es mindenfele dolgot, amit veszek a munkaval kapcsolatban, annak az arat vissza tudom igenyelni es eleg csak egy nyugta, nem kell afas szamla, mint otthon:)Meg azt is le tudom irni, amit meg kell kotnom vmi biztositast, ha leloknek vmit, eltornek vmit azokban a hazakban, ahol takaritok, h ne nekem kelljen visszafizetnem, hanem a biztosito allja.Emellett hetvegente, mar amikor van munka felszolgalok rendezvenyeken:)Egyik ismerosom, aki mar itt volt kinn, o ajanlott be es mult vasarnap voltam is egy keresztelon:)Csoadaszep volt a kilatas onnan az oceanra, ahol tartottak a rendezvenyt, az italokra kellett figyelnem, le kellett szednem a tanyerokat, ilyenek, jol ereztem magam es mellesleg egesz jol kerestem(20 dollar per ora):)Ja es meg mi is ehettunk a kajakbol, meg ihattunk is:)Ugy nez ki most szombaton is lesz vmi, de kozben szombat delelott mennem kell tavaszi nagytakaritasra, ugyh nem tudom, hogy tudom majd osszehozni a kettot, de majd kiderul:)