Ausztrál álom, már láttunk olyat, aki látta :)

Újabb csodás hét a paradicsomban (szept 10-16) :) Zsaniék szorgosan járnak suliba, azért többes szám, mert már Zoli(aki itt lakik) is jár vele minden reggel. Jelentkezgetek erre arra, de úgy igazából elvagyok :) Voltunk Rékáéknál, önéletrajzot átbeszélni, neki igazi ausztrál csinálta az önéletrajzát, és elvileg van négy féle stílus, amibe bele kéne férni. Tényleg kicsit másképp festett, mint az enyém, elválik,hogy ezzel sikert érek e el, de még mindig nem csináltam meg a mai napig sem… Ausztrál no worries, take it easy stílus legyőzött :)Rékáékról is írtam már korábban, hihetetlenül kedves,segítőkész, és nyitott, ráadásul sütni is tud,mert amikor átugrottunk kaptunk valamilyen sütit, Zsani szerint finom volt, én nem tudom, mert meggy is volt benne, azt meg inkább kihagytam, de a vaníliafagyi nagyon isteni volt. Teljesen elkényeztet mindenki.

Éppen I.Zoliéknál voltam a műhelyben, ill már a kocsiban előtte, mert megbeszéltük,hogy mit kell még beszereznem, és bár be akartam buszozni az autósboltba, az eső rábeszélt, hogy menjünk kocsival. Éppen csak beültem, amikor csipog a telefonom, Edit írt, hogy megvan a szakmai elismertetésem. Mi is ez? Ez a doksi egy újabb mérföldkő afelé,hogy bevándorolhassunk kenguruföldre. Az ausztrál bevándorlásról tudni kell,hogy pontrendszer van. Adnak életkorra, szakmai háttérre, mindenféle iskolára, stb, és ha ezt összeadja az ember, és beleesik a tartományba, akkor pályázhat arra, hogy az Ausztrál állam behívja, ami egyenes letelepedést jelent. Azt tudni kell,hogy az elismertetésem már régóta tolódik, átíratták párszor, stb stb stb,míg az utolsó beadás után két nappal elfogadták. Most már hivatalosan is Computer Network and Systems Engineernek számítok. Elvileg ez jó, hogy mennyire, majd elválik :)

További napok gyorsan elrepültek, szokásos mászkálás, vásárlás, szombaton csaptunk egy óriási nagybevásárlást, plázalátogatással összekötve Brigiékkel. Lett edénykészletünk, kempingasztal a gigantikus méretű mikrónak(minden percen attól rettegek, hogy simán összeszakad alatta), és egy fincsinek nem mondható torta is befigyelt a csomagba, de mégis ez volt az első „saját”sütink itt.

Vasárnap napon mászkálós, szél elől elhúzódós sétálgatós délelőttünk volt. Brigi, Laci, Zsani, én felkerekedtünk,hogy megnézzük a környező partokat. Első utunk az általunk legjobban kedvelt Little Baybe vezetett. Hozzá kell tenni,hogy nagyon fújt a szél,de mégis láttunk napozókat, fürdőzőket, holott melegnek semmiképp sem mondhattuk az időt… Sebaj, a kilátás gyönyörű, a tenger morajlása megnyugtató :) Csak a víz ne lenne ilyen hideg, el sem hittük,hogy bírnak ebbe bemenni emberek,de mit emberek, kis gyerekek simán bevágódtak a vízbe, pancsoltak… Lehet errefelé valamilyen génkezelt népek élnek??? Következő állomás Maroubra Beach volt. A kocsit leraktuk a múlt heti piknikezős parkoló közelében, és irány a part. Hosszú séta után a homokban, megcéloztunk egy büfét, ahol a már itt megszokott hatalmas adagot adták nem túl drága áron. Két forró csoki, nuggetses sültkrumpi tizenpár dollár volt, de az adag bőven elég volt mindkettőnknek, pedig Zsani rögtön rástartolt a csirkefalatokra(szerintem túlborsozták, így nem is ellenkeztem ezellen) :)Majd újabb hosszú séta után felértünk a Maroubra szélén elhelyezkedő sziklákra. Innen csodás kilátás nyílik végig az egész partra. A víz kristálytiszta, a hullámok nem túl nagyok, és a szél, hát Zsani megküzdött a sapkájáért, és párszor úgy tűnt a szél lesz a nyerő.

Esti program: Volt egy magyarokak szánt összejövetel, amire mi is hivatalosak voltunk.  Gary szervezte, azoknak, akikkel együtt dolgozott egy hogy is fogalmazzak, jómódú indiai üzletember házába. A házikó nagyon messze volt, 45-50 km tőlünk, így relatíve korán kellett elindulni. Útközben útitársaink is akadtak, Mariann és Gábor személyében. Ők valamivel előttünk érkeztek ide, és már javában munkálkodnak a jobb életen, de igyekszünk követni őket :)Hosszú, főleg dombokon felvezető út után végre megérkeztünk Bella Vistába. A házat inkább leírom, mert valami ilyesmi lehet az ausztrál álom, amiért sokan jönnek ide. Méreteit tekintve sem kicsi, de ami az életszínvonalat már rögtön tükrözi, az a medence,ill a vele átellenesen található moziszoba. Házigazdáink nagyon kedvesek, vendégszeretőek voltak. A ház tulajdonosa vacsora után körbevezetett mindenkit az otthonában. Hatalmas szobák, több konyha, márványpadló, lépcső, a kiszögellésekben szobrok. Mindenkinek külön szoba, természetesen a gyerekeknek is, ezek többnyire nagyobbak és jobban felszereltek voltak, mint sokunk itteni otthona. Volt aki a hatalmas fürdőkád láttán nem is akart hazamenni. Újfent leszögezhetem,indiai vendéglátóink nagyon közvetlenek, kedvesek voltak, és nagy dolog, ha valaki,aki már ezen a szinten mozog, körbevezeti az otthonában a vadidegeneket. Mi négyen relatíve korán leléptünk, volt akinek másnap iskola volt, és még egyéb elfoglaltságok, így sikerült valamikor 11 után hazaérni.

Végre utolértem magam, a következő írás már inkább a munkavállalással lesz kapcsolatos, mert ahogy tudom, ez a kérdés foglalkoztat mindenkit a legjobban. Megpróbálom tényszerűen leírni, hogy mégis mire kell számítani, és kb mennyiből lehet nekivágni a nagy álomnak. Előre szólok, csupán a saját bőrünkön tapasztaltak alapján tudok nyilatkozni, mindenféle hallomásból vett infót mellőzök, mert egyéb esetben csak jobban elbizonytalanítanék mindenkit, hiszen mindenki aggódik egy ekkora lépés előtt,de mindezekről a folytatásban.

Sűrű hét

Ahogy írtam ritka mozgalmas hetünk volt, persze azért jutott idő egy kis minimális kikapcsolódásra is, de azért nem vittük túlzásba. Sajnos még egyikünk se dolgozik, ellenben elfoglaltság akad :) Az emberek megtalálnak, hogy rakjam rendbe a gépüket, állítsunk be ezt azt, minden napra jutott valami. Így legalább mennek a napok, amíg Zsani iskolában van, vagy épp járja az üzleteket, hátha van valahol valami üresedés. Ez kicsit lehangoló, és lehet a tél vége miatt, állítólag az ausztrálok ilyenkor igénylik vissza az adójukat, és még kevesebbet költenek. Állítólag emiatt is nehezebb elhelyezkedni, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják,hogy vagy hátszél kell,vagy hihetetlen mázli, mert különben lepattan az ember. Azzal tisztában vagyok, hogy az első pár hónapban nem lehet találni semmit, de az eddigi egyenleg talán biztató is lehet(ne).

Sebaj, ezen lépjünk túl,főleg,hogy már tudom amit tudok, de azt csak a következő részben írom le J

Szóval hétvégén egy kicsit kikapcsolódtunk, igen, még az utolérem státuszban vagyok, tehát ez a hétvége a múlt hét előtti(szept 8-9) :) Szombaton Zoli(a magas raszta autószerelőmágus) kezelésbe vette a táltost. Persze az is kellett, hogy beszerezzük a hozzávaló motortartóbakot, meg az új fékbetéteket, a nyelvemen volt a nevük, Ferodo, remélem jól írtam, elvileg nem is rossz márka :) Zoli nekiállt, és secc perc alatt szétkapta a pici kocsink, mert azt hozzá kellett tenni,hogy valaki elállta a garázs beállóját, és így se ki, se be, mázlira az út szélén is simán  pillanatok alatt összelegózta. Ennek örömére a délután további részében jöhetett a szokásos bevásárlás, illetve másnap volt a legjobb. Kimentünk megint a Little Baybe. Napozgatunk kedvünkre, olvasgatva, amikor jön egy SMS Zolitól, hogy merre vagyunk. Megy a válasz,hogy merre, aztán már jött is, motorrapattant, és irány hozzánk egy picit élvezni a tavasz első sugarait. Amikor odaért éppen mintha némi dagály lett volna, legalábbis igencsak ugrált a hullámok elől, aztán mi is feljebb húzódtunk, közelebb a sziklafalhoz. Ekkor jött amire nem számítottunk, a hátitatyójából előkerült három jégkrém. Afféle ausztrál figyelmesség, vagy nem is tudom hogy nevezzem,de nagyon jól esett. Elszoktunk már az efféle kicsapongástól.  Jégkrémet eszegetve, élveztük a nap sugarait, amikor Zoli észrevett egy vízbe csapódó golflabdát. Ha még nem írtam volna, Little Bay beach része fölött golfpályák helyezkednek el, az embereket nem találhatják el, de a vízbe azért potyognak. A látvány, ahogy a vastagnak nem mondható mindig vidám figura nekilódult,hogy levadássza a golflabdát, hogy is fogalmazzak, feledhetetlen. Azt még hozzá kell tenni, hogy Zoli több, mint két méter magas :) Pár hasonló megmozdulás után( én is bemerészkedtem  kb térdig a kristálytiszta, 18 fokos vízbe) úgy döntöttünk,hogy már ideje valamit enni is, és irány a Maroubra Charcoal Chickens. Ha minden igaz, görög családi cég, kedvesek, és ehető amit adnak. Grill plate menüt kértünk, ebben van pár szelet csirkemell, egy saslik, sok krumpli, valami lötyi, amit nem tudtunk, hogy micsoda, illetve görög saláta, meg ez üdítő 10 dollárért. A mennyiség hatalmas, a kedvesség, amikor mondtam, hogy Without salad, nem problémáztak, kaptam dupla adag krumplit. Helyben készítenek mindent, és tésztától kezdve tényleg minden van. Ezután tanakodtunk, hogy merre vegyük az irányt, és megcéloztuk a Maroubra Beach piknikezős részét. Nem közvetlen a parton van, d nagyon barátságos hely. Mindenfelé barbecue sütők, emberek, és zaj sincs. Leraktuk a járműveket(Zoli a flip flop festéses motorját, mi meg a Táltost) leterítettünk egy óriási strandtörülközőt, és nekikezdtünk piknikezni. Tavasz van, de a nap nagyon kellemes, és a ruhákon látszik,hogy kellőképp meleg is…Majd kaja után szétváltunk, irány haza . Otthon döbbentünk rá, hogy barnulni is fogunk, ha nem hámlunk le, mert a nap rákvörösre pirított mindkettőnket :)

Van autónk :)

Sziasztok :)

Egy kicsit elmaradtam a blogírással, de az elmúlt hét hát hogy is mondjam kicsit pörgősre sikeredett. A mostaniban pedig még nem volt megállás idáig, most is csak szusszanásnyi lélegzetvétel van hátra… Nagyjából megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és hogy mi minden történt velünk a kimaradt idő alatt. Zsani már írta, lett autónk:) A táltos, ahogy mi hívjuk, de nem kell rosszra gondolni, száguldozni errefelé szigorúan tilos, és ráadásul sokba is kerül. A rendőrök szinte mindenütt ott vannak, és nem a hagyományos autókat kell elképzelni, az agyontuningolt leültetett izomautókban éppúgy előfordulhatnak, mint egy parkoló útszéli lepukkant roncsban. Olyat is csinálnak, hogy a lámpánál motort túráztatva odaállnak az ember mellé, akit elkap a gépszíj, és odalép… Itt bukta be, mert már állítják is félre, és kapja a jó zsíros csekket. A másik ami érdekes a közlekedésben az a sebességhatár. 40-60 az autópályán pedig 110 a max. Nem mérföld,mint ahogy eleinte hittem, sajnos csak kilométer. Vicces nézni a luxusautókat, 6-7 ezres motorral, ahogy 40nel poroszkálnak komótosan, nem tolakodva a városban. Az iskolazónák szintén tanulságosak, mert 8tól fél10ig, és du fél3tól4ig a 60as korlátozás azokon a területeken átvált 40esre, és ripsz ropsz befigyelhet egy pár száz dolláros bünti… Szóval táltos, nem tudom honnan jött az elnevezés, talán mert ez volt az az autó, amiről semmit se tudtunk, és mindennek elképzeltük. Volt aki azt mondta,hogy egyhatalmas Ford valami, de a típusát azt nem tudta senki. Volt aki azt mondta,hogy egy kombi, és volt aki azt mondta,hogy egy pici aranyos autó. Annyiban volt egyetértés, hogy fehér,de hasonlót még senki sem látott. Aztán eljött a pillanat, amikor begördült a ház elé, mert Rékáék hozták, akikről már korábban írtunk, ők használták, amíg nem lett helyette egy új. Inkább ajándék,mint vétel. Szóval begördültek a ház elé, bár este volt, azt már láttuk,hogy szedán, fehér, és annyira nem is matuzsálem, mint ahogy leírták. Biz isten,már a Ford T-modellt vártam, mert mást se hallottunk, mintsem, ez egy nagyon öreg autó.21 éves, ami hülyén hangzik,de itt nem számít. Nem látszik rajta, nem rohad, nem esik szét, jó itt ott zörög, de akkor is nagyon jó kis autó:) Pár paraméter a hozzáértőknek, hogy mit gyártottak errefelé húsz éve. A Ford átvette a Nissan Pintarát, ami otthon Nissan Bluebird volt, és abból lett a Ford Corsair. 2literes motor, elvileg 114 LE, automata váltó, és klíma. A méreteit tekintve nagy böhöm szedán, a csomagtartójában lakni is lehetne :) Persze pár kisebb hibája van,de elvisz Aból Bbe, és nem ázik be :) A benzinárakról már írtam, ami annyit tesz,hogy az átlagkeresetet véve alapul, tele lehet tankolni max 3 órányi fizetésből… És nem, nem 10 literes a tankja :) Pár napig az autó volt a sláger, csinosítgattuk, használhatóvá tettük. Tetőkárpitot visszanyomkodtuk rajzszögekkel, hátsó fényvisszaverőt visszaragasztottuk, és hasonló apróságok. A nagyobb műveletek még várattak magukra,de ami késik. Szerencsére autószerelőkkel vagyunk körülvéve, mert itt van Ignácz Zoli, akinek a nevét minden Sydneybe látogató magyar előbb utóbb megismeri, sokan már otthonról felveszik vele a kapcsolatot, és nem a reklám helye, de okkal van jó híre! Nem akarok ugrálni az időben össze vissza,de közben a mi kis házikónkba is költöztek új lakók, akik közül mit ad isten az egyik szintén autószerelő, így a mi Zolink mellett már van autószerelő Laci is :)

Pénteken(aug31) elmerészkedtünk bevásárolni, nagyon jó volt végre nem cipekedni, csak ész nélkül pakolni be mindent a csomagtartóba:) Tényleg jó egy kocsi.

Szombaton(szept1) átírattuk a kocsit. Ennek a menete itt az,hogy előtte kell biztosítást kötni. Két féle van, az egyik mindenre fizet, olyan, mint a kötelező és a casco egyben, a másik pedig az általam okozott árt téríti meg 20 millió dollárig, és mindezért elkértek 240 dollárt. Itt is számít a vezetők életkora, volt e baleset, hányan vezetik, ki az elsődleges vezető stb. Ha a biztosítás megvan,akkor lehet menni az RTA-be. Ha valaki jogsit csináltat, autót vesz, elad, az útja ide vezet. Ill ebből a hivatalból rengeteg van a városban. Az átírás menete, hogy odaadom a papírt, amit a vételkor kaptam, útlevelet, és kapok egy formanyomtatványt, amit ki kell tölteni. Aztán ha ez megvan közlik,hogy kell egy banki pecsétes papír, amin a bank igazolja,hogy van bankszámlám, és ott lakok, ahol. Mázi,hogy Ignácz Zoli elkísért, mert hírtelen azt se tudtam volna, merre találok szombaton nyitvatartó bankot. Átmentünk az Eastgardenbe,és némi sorbanállás után(nem, mint otthon, itt a nagy sor is negyed óra alatt lemegy) kaptunk pecsétes banki papírt, irány vissza, ahol kb 5 perc alatt már a nevemen volt a kocsi.    

Szombat este voltunk(szept 1) voltunk egy magyar összejövetelen. Mindenki kedves volt, bár ami meglepett, az, hogy nem kevesen politizálnak közülük. Tehát ha régóta itt élő magyarral találkozik valaki, ne lepődjön meg, ha szinte az első kérdése az lesz,hogy Orbán ugye jó ember… Próbáltuk mondani,hogy nem politizálunk, de annyira azért nem jó, és ezt csak finoman mondtuk, mindenesetre valószínűleg jó sajtója lehet errefelé, mert mást nem tudok elképzelni,hogy mitől lenne jó… Az összejövetelen volt fincsi vacsi is, még én is megettem a nagyját, a nokedli isteni volt, a hozzátartozó marhapörköltről se tudok rosszat mondani, és bár nem szeretem a marhát, nagyon finom omlóshusi volt. Tudtunk beszélgetni sok emberrel, és elmondhatom, mindenki nagyon kedves, segítőkész volt. Sajnos nem tudunk maradni az összejövetel végéig, mert egy másik helyre is hivatalosak voltunk. Ott már pörgős volt a nap :) Azt persze el kell mondani, hogy a táltossal mentünk be már ide is, és parkolni szinte lehetetlen… , de a közlekedéshez, jobbkormány, szembejövő őrültek, akik figyelmeztetnek,hogy én megyek a rossz sávban, és hasonlók, már sikerült villámgyorsan hozzászokni, és bár a kanyaroknál még kántálom Csabától átvett mondókát, miszerint jobbra nagy ív, balra kis ív,de nagyon jó volt kocsival menni… nem kicsit gyorsabb, mint a busz, vonat… Szóval Ashfieldből(ott volt a magyar találkozó) megcéloztuk a város szinte másik végén lévő Riverwoodot. Egy búcsú barbecuera voltunk hivatalosak. Nagyon jól éreztük magunkat, és valamikor hajnalban hazaindultunk. A táltos szépen vette ezt az akadályt is, mert itt az M5 East Freewayen is mentünk, ahol 90 a megengedett, és egy több kilométeres alagút után a reptér mellett haladtunk el. Azt hozzá kell tenni, hogy valami iszonyatos folyamatos fékhang kísért az úton, azt hittük elkopott a fékbetét, de az már egy későbbi történet, hogy mégsem :) Persze sikerült rendelni 29dollárért Ferodo-t…

Vasárnap , bár a kocsinak még mindig kicsit fékhangja volt, kimentünk a Little Baybe napozni. Igazán hosszúra nem sikerült a napozás, mert Csaba hívott a reptérről, hogy ő épp repül mindjárt haza, és mellesleg Editnek kéne egy kábel, szal irány haza :) Azért hazajövetel előtt még meglestük Maroubra beachet, ott hátha kevesebb a gyerek, de sajnos nem,ott is vannak… mindenütt… Du pedig találkoztunk Hegével, aki szintén egy magyar srác, és itt van már lassan egy éve. Késő estig beszélgettünk, így telt az a hétvége :)

Hogy megy az ido:)

Mult heten szerdan vettunk egy kocsit"TALTOS" nevre hallgat:)Nem egy mostani darab, de elvisz A-bol B-be, nem kell cipekedni, ha bevasarolunk es el tudunk menni a partra vele kenyelmesen, nem kell azt a buszt varni, ami eleg ritkan jar. Csabaek egyik ismerosetol Rekaektol vetuk a kocsit, igy mondhatni jo helyrol szereztuk be:)Nagyon aranyosak, Reka mar regebb ota van kinn, van egy kulfoldi ferje is mar itt kinn.Nagyon megkedveltuk egymast es csutortokon elvitt oda, ahol o dolgozott regen egy olasz etterembe, hatha felvesznek. Sajnos mar uj tulaja van es epp nem kerestek embert, de aranyos volt tole, hogy probalt segiteni.:)Ja meg csutortok delutan felhivott egy emberke, olyan furin beszelt, h nem igazan ertettem, h mit is akar.Aztan kertem, h kuldje el a reszleteket sms-ben. Pentekre hivott be interjura az Olympic Parkba, ami tolunk nagyon messze van, kb. 2 orara. Hat elmentem, mondom megnezem, mi is ez, annyit meger, igaz oda mar a berletem se volt ervenyes, de legalabb vonatoztam egy picit.:)Mint kiderult egy egyszeru etterem a park kozepen, egy kinai a tulaj, azert nem ertettem rendesen eleg hulyen beszelnek:)Mondta, h van amikor ejjel 2ig is kene dolgozni, miert jelentkeztem ide, hisz nagyon messze lakok.Nem akartam mondani, h a hirdetesben az volt, h rendezvenyszervezo ceg, gondoltam rendezvenyeken kell dolgozni, de nem ott.Aztan kiderult, be se jelentene ezt tobbszor is kihangsulyozta, hogy "no pay tax".Raadasul ez mellett nem is fizetne sokat kb 11-12 dollart orankent, ami meg a minimalbernel is kevesebb:)Szoval ez felejtos igy, nem eri meg, h haza se tudok jonni.Szombaton voltunk egy osszejovetelen, amin idos magyarok vettek reszt, Zolink ajanlotta, h minket is meghivtak. Jo volt veluk beszelgetni, egyik neni nagyon segitokesz volt, sokat beszelt veluk, kontaktot is csereltunk, h a kesobbiekben tudjuk tartani a kapcsolatot.:) Vasarnap vegre kicsit kimentunk a partra napozni, egesz jo ido volt:)Jo volt hallgatni az ocean hangjat:)Ugy repul az ido, hogy mar egy honapja vagyunk kinn.:) Amugy nem sok minden tortent, jarok suliba, van egy torok lany(Alev) akivel nagyon joban vagyok, meg van egy orosz srac, Sergey, akivel szinten sokat lehet beszelni.Epp ma beszeltuk, h majd kene vmikor kozosen barbecuezni, vagy kimenni a Hyde Parkba beszelgetni, napozni.:)Elfogyott az oneletrajzom es ugyan beiratkoztunk a konyvtarba, ami tok jo, tudunk kikolcsonozni konyveket es lehet nyomtatni is, bar az eleg draga. Sajnos a nyomtatas itt sokba kerul, igy vegul kitalaltuk harman, h veszunk egy nyomtatot, h mindenki ki tudja nyomtatni sok peldanyban az oneletrajzat es meg jo lesz a kesobbiekben is, mikor mar egyetemre jarok.Most zarom soraimat, de ha lesz vmi fejlemeny azonnal jelentkezek:)