Probalkozasok

Mult heten igazabol minden ment a rendes kerekvagasba, delelott suli aztan vegre sikerult kinyomtatnom par oneletrajzot es nyakamba vettem a varost. Egyik ismerosom ajanlott par helyet, ahol latta, hogy keresnek embert, gondoltam miert ne probalnam meg:)Egyik egy ruha bolt volt, masik pedig egy csokis hely, ahol mindenfele forro csokit keszitenek, meg mindent, ami csoki:) Hazafele leszalltam a buszrol itt nalunk a Maroubra Junction-nal es elkezdtem vegig setalni, hatha latok olyan helyet, ahol van uresedes.Szerencsemre talaltam is igaz gyogyszertari asszisztenst kerestek ket helyen is, de gondoltam, hatha oda is jo vagyok, sose lehet tudni:) Aztan bementem az itteni plazankba, ott is beadogattam kavezokba, frissen facsart juice-os helyekre, meg vmi szendvicseshez:)
Ezekben epp nem kerestek senkit, de lehet kesobb meg felhivnak, ha kell ember nekik:)
Kozben el kezdtem keresni mukormost is, mert hat eltelt mar egy honap es nagyon rafert a kormeimre egy kis toltes:) Facebookon a Magyarok Sydneyben irtam, hogyha vki ismer mukormost, akkor szoljon. Szerencsemre vki irt is, h tud egyet, fel is vettem vele a kapcsolatot facebookon.Penteken suli utan Zsolti elkisert a Darling Harbour-ba, ahol vegig mentunk es szetszortam az oneletrajzomat, kisebb-nagyobb sikerrel. Volt olyan hely, ahonnan rogton elzavartak, de volt a masik szelsoseg, ahol nagyon orultek nekem:) Igen itt altalanos, hogy mosolyognak az emberek es mikor koszonnek neked, rogton hozzacsapjak, h hogy vagy:)Ez alap, tok mindegy ,hogy most tenyleg jol vagy, vagy sem, nem az erdekli oket, csak udvariassagbol kerdezik:) Egyik etteremben rogton a manager-rel tudtam beszelni:)Nagyon megorult nekem, meg is kerdezte, hogy honnan jottem, meg szep nevem van. Rogton mondta, hogy magyar vagyok az nagyon jo, szereti a magyarokat, azok jol dolgoznak:)Beszeltunk a vizumomrol is, h milyen, majd mondta, h 3-4 heten belul majd szol.(ugy legyen:) Aztan ott a Harbour-nal van egy nagy ceg a Captain Cook Cruise, jo neve van, oda is beadtam, proba szerencse alapon:) Ez a ceg hajozassal foglalkozik, hajon tartanak ebedeket, vacsorakat kinn az oceanon, akar rendezvenyeket is szerveznek. Nagyon jonak tunt, meg is kaptam az email cimet, ahova el tudom kuldeni az oneletrajzom. Este el is kuldtem.:)Masnap reggel lattam, h kaptam egy emailt es lam lam ki irt, a Hospitality Managere a Captain Cooknak:)Ja es meg smst is irt, h kaptam tole egy emailt nezzem meg:)Irta, h koszoni a jelentkezesemet es hetfon var interjura.:)Nagyon megorultem, hogy ilyen gyorsan reagalt es mivel irta a levelben, hogy lesz gyakorlati resze is az interjunak, gyorsan elkezdtem megnezni a youtube-on az olyan videokat, amiben asztalterites van, meg hogy kell a tanyerokat fogni helyesen egy kis "catering maraton"-t tartottam:) Aztan szombaton vegre eljutottam mukormoshoz(koszi Szilvi!), aki vegre megcsinalta kicsi kacsomat, nagyon szepre sikerult, ugyhogy itt se lesz gondom, ugy nez ki:)Az arak persze masok, mint otthon es mivel meg az elejen vagyunk altalaban mindent atszamolunk, de ha mar vegre dolgozni fogunk akkor allitolag ez megszunik szepen lassan:) Na hetfon elerkezett a "nagy "nap, delelott elmentem suliba, aztan eljottem ebedszunetben, Zsolti ott vart a sulinal es kimentunk a Harbourba, megkeresni hova kell majd mennem interjura.Szep, csinosan oltoztem fel, minden szupi volt, izgultam rendesen, de tudtam, h minden oke lesz, magabiztos leszek, stb.Ott voltunk mar elobb, leultunk egy padra es en relaxaltam, kozben sutott ram a nap:)Eljott az ido, bementem, jott elem a manager es bementunk az irodaba. Eloszor altalanos dolgokrol beszeltunk, az oneletrajzomrol, a tapasztalatomrol, elmeseltem a ciprusi felszolgalasomat, aztan beszeltunk a vizumomrol, h milyen van, meg hogy megyek egyetemre ezert hosszu tavu vizumom van.Aztan kovetkezett a gyakorlati resze. Eloszor meg kellett mutatnom, hogy kell onteni a bort, vagyis, hogy zajlik le a dolog, persze rosszul kezdtem zavaromban, mivel eloszor a pasinak kell tolteni, h megkostolja, utana a nonek es aztan ujra a pasinak. Hat ezt sikeresen felcsereltem, na mind1:( Utanna jott, h meg kellett teritenem egy szemelyre, az jol ment, vegul talcan kellett poharakat vinnem, az is ment.:)Ennyibol allt az egesz, aztan mondta, h nem akar varakoztatni igy most elmondja, h meg kell tapasztalatot szereznem es mivel kiderult, h meg rovid ideje vagyok kinn, azt is mondta, h bar az angolom jo, de meg at kell vennem az itteni ritmust, mert, ha pl. a hajon van 700 ember es mindegyik masmilyen nemzetisegu, ossze-vissza beszelnek, nem ertem meg, mert elhadarjak, stb, akkor az gaz lenne, igy vegulis azt mondta, h most ugyan nem, de kesobb lenne eselyem a munkara.Hat ezzel vegzodott az interjum, nem vmi jol sikerult, de ezzel is tapasztalatot szereztem es meg jobb leszek a kovetkezon:)Csak igy lehet felfogni, azt nem mondom, h nem esett szarul, de ez van, tul szep lett volna, ha rogton egy ilyen jo helyre vesznek fel:)Tovabb probalkozok, hisz ez meg csak az elso behivasom volt:))

Újabb kirándulás

Most biztos mindenki azt hiszi,hogy csak kirándulunk, pedig nem. Vásárolni is járunk :) Na jó, félretéve a tréfát, Zsani suliba jár, állást keresünk, és délutánonként, ha épp nincs semmi program elmegyünk felfedezni a környéket. Zsanival így jutottunk el La Perouseba. Ez egy kis földnyelv, aminek mindkét oldalán fürdőzési lehetőség van. Az egyik oldalán kilátás a Botany Bay kikötőre, az óriásdarukra, hatalmas teherszállító hajókra, amiket épp kirakodnak, vagy csak vesztegelnek várva arra, hogy megszabadítsák őket a rengeteg konténertől. A part szép, tiszta, gyerekeknek tartanak szörfórákat, és afféle családias feelingje van. A népesség megoszlása itt inkább indiai,török, arab és hasonló etnikumú emberkék, és persze rengeteg gyerek. 

Alapjában véve csendes,nyugodt, nagy hullámoktól mentes öböl :)

  

Amit még itt meg kell említeni, az Bare Island, ahova egy fahídon lehet átmenni. Ha így  még nem mondana semmit, akkor elárulom, itt forgatták a Mission Impossible 2ben az erődös részeket. Sajnos bemenni nem lehet, de közelről körbe lehet járni. Amennyire láttuk kedvelt friss házas kínaiak számára, mert amikor ott voltunk, két párocskát is vadul fényképeztek.  

    

A másik oldal a Botany Bay national park része, ahol hosszú sétákat lehet tenni. Az öböl gyönyörű, első meglepetésünk az volt,hogy a lépcsőn leérve hatalmas homoktenger fogadott. Nosza nincs mit tenni, cipő,zokni le, és irány tovább. A homok még elég hűvös volt, de ez nem tántorított el minket. Ennek a helynek a neve, Congwong beach. Igazából itt található még egy másik partszakasz is, arra is mindjárt kitérek. A két „strandot” egy magas sziklás rész választja el egymástól, ahonnan hogászok próbálnak kivadászni valamit a vízből. Igazból nem tudom,hogy milyen a kapás, de voltak jópáran :)

A Little Congwongra egy kiépített betonos, néhol homokos, falépcsőkkel tarkított úton lehet eljutni. Ez ha úgy tetszik még nyugodtabb, elszeparált terület, amire talán szükség is van, mert mint kiderült, ez egy nem hivatalos nudistrand. Ahogy a fák takarásából kiértünk az első dolog amit megláttunk, egy bácsi egy szál fütyiben bóklászik a parton. Odébb egy másik… Furán is néztek ránk, ahogy nagykabátban térdig felhajtott farmerban odakeveredtünk, de ők nem zavartak minket, mi meg véletlenül se fényképeztünk feléjük. Aztán egyre több turista vetődött ide, és az emberkék felöltöztek, és elszéledtek. Ettől eltekintve a part tiszta rendezett, igaz közművektől mentes. Hatalmas napsütötte sziklákra nagyon jó érzés volt kiülni, a nap nagyon jól melegített, bár meg kell hagyni, hogy nem értem, ki az aki ilyenkor le bír vetkőzni,mert még pulóverben is hűvös volt… Azért visszaérve a Congwongra, ha már úgyis mezítláb voltunk, megnéztük, milyen a víz… Saccra 18 fokos ha volt, és a az a fél centi, ami ellepte a lábunk bőven több volt, mint amit elviselnénk… Pedig páran fürödtek…  

   

Újabb meglepetés, a fényképezőgépen a kijelzőn felfedeztünk egy foltot… Na nesze nekem, biztos egy porszem ment a kijelzőre, lehet vinni szervizbe, ami otthon is tíz rugóba fájt, itt alsó hangos is több lehet… Aztán a buszra várva elkezdtem turkálni a neten fényképezőgépek után, ami itt vicces,hogy egy új Panasonic TZ30ast meg lehet venni 190dllárért postaköltséggel, expressz szállítással.  Otthon ez most valahol 90 ezerbe fájna… De spóroljunk alapon, nem kell rögtön a szervizbe rohangálni, hazaérve egy youtubeon talált videó segítségével szétszedtem a ketyerét… Persze újabb a gépem, mint amit találni lehetett a videón, 6-8 csavarral több volt benne, és szerszámok hiányában(a szüleim postán próbáltak kiküldeni párat, de a posta benyelte a postaköltséget/20rugó/, és a csomagot se hozták ki, mondván szúrószerszám is van benne… Igen, a kombinált fogó biztos kimászik a csomagból, és megszúrja a raktérben a másik dobozt…,a többit már nem is mondom…), szóval egy kis notebook csavarhúzóval(köszönöm Attila!!!, életet mentett) nekiláttam. Volt szemüveglencsetisztító spray, ami jó volt a szenzorra, szemüvegtörlőkendő, amivel le lehetett törölni, de a dolog vége az lett, hogy első próbálkozás után már két folt volt látható,de legalább nem ott, ahol az elsőt észrevettük… Legalább jó úton próbálkoztam :) Közben Zsani figyelte, hogy lesz e még ebből énekes halott, vagy rövid úton földhöz vágom az egészet. Újabb próba, és most kb olyan, mint az új, szép tiszta éles képet ad, és sikerült mindent visszarakni a helyére. 

Bondi Beach

Már régen szerettünk volna kimenni megnézni a leghíresebb partot-strandot, a Bondi Beach-et. Valami oknál fogva mindig közbejött valami, de múlt hét csütörtökön minden adott volt egy kis túrához. Zsani korábban végzett, hazasietett, és innen mentünk hármasban a Bondi Junction állomás felé. Szerencsére innen a ház elől indul két busz is, ami oda megy, így nem volt nehéz dolgunk. A buszon azt hittük lerobban, mert alapjárata az nem volt, de nagy nehezen odazötykölődött. Bondi városrész nekem nem igazán jön be, bár a part mellett azért ellaknék, és ahogy az ott kirakott árakat láttuk, nem lehetetlen az se. Szóval a házak szinte ugyanolyanok, és sok a domb, ami lehet jó is, rossz is,de ha fel kell kaptatni,akkor nem igazán jön be :( A Bondi Junction egy nagy állomás, ahova vonattal, busszal is el lehet jutni. A buszmegállók úgy működnek,hogy az emberek bent várakoznak, és az ajtó csak akkor nyílik ki, amikor a busz beállt a megállóba.

Bondira érkezve tényleg egy nagy tenger, akarom mondani óceánpartot láttunk meg, ahol a munkások még nagyban csinosítgatták a partot. Talán valami esemény lehetett, a part szinte teljes egészben be volt borítva fa”járólapokkal”. Nagyon szép a kilátás, és tél ide vagy oda, sok ember napozott, élvezte a nyugalmat. Sokan már fürdőruhában, illetve páran bemerészkedtek a vízbe is, ami nem lehetett melegebb 18 foknál. És persze szörfösök mindenfelé. Állítólag nyáron tömve van, hát majd kipróbáljuk, de a hangulata tuti megvan. Az árak sincsenek annyira elszállva, persze csak a forrócsokit próbáltuk ki :)

Hazafelé még egy kicsit sétáltunk a környéken, gyönyörködve a kilátásban. A part további rész is teljesen bejárható. Igaz, főleg magasról lehet nézni a vizet,de a kilátás nem utolsó :) Maroubra felé indultunk el, vagy ha úgy tetszik délre. El lehet látni szinte végig a sziklákkal tagolt parton. A szomszédos beach a Tamarama, ahol két napozó és pár szörfös volt csak, illetve sok kiránduló, kocogó a partmentén épített úton. A legtávolabbi tisztán kivehető pont egy óriási temető, ami a Bronte beach fölött helyezkedik el, a Waverey Cementery. Mindezt a  Mars Parkból lehet látni. Itt találtunk egy emlékművet is, miszerint ez az a hely, ahonnan a bálnák vonulását meg lehet figyelni évente kétszer, pár hónapon át. Sajnos erről most lecsúsztunk :)

Bondi Beach felé...

Bondi Beach :)

 

 

Waverley Cementery...

Jövőre is lesz bálnavonlulás, aki akar, még ideérhet ;)

Marks park...

Szokás, hogy szinte minden második háznak adnak valami nevet..

Hippi autó, alvó szörfössel