Sok minden történt velünk, de direkt nem írtam, hiszen ez az
a rész, ami talán mindenkit a legjobban foglalkoztat. Előre leszögezem, a saját
szemszögemből látottakat írom le, ami nem azt jelenti,hogy minden így van,de
amit láttam az elmúlt két hónapban, azt igyekszem összegyűjteni. Mint mindenki,
mi is a jobb élet reményében vágtunk neki a nagy útnak. Átrepültünk a világ
másik oldalára, ami még mindig nem bizonyult rossz döntésnek. Az idő végre
javul, a Táltos is vágtázik, igaz ehhez Ignácz Zoli hathatós segítsége is kell.
Az autóról, és hasonlókról is írok még, mert közben történt azzal is ez az, de
jöjjön, aminek jönnie kell, hiszen az összes ismerősöm erre kíváncsi…
Munkahely, fizetések, stb…
Elvileg itt munkaerőhiány van, gyakorlatilag panaszkodnak az
emberek,hogy régen azért jobb volt, de ha valaki nagyon akarja, akkor semmi
sincs veszve, majd sikerül, ki kell tartani, és hasonló tipikus buzdító
szövegek, amiket igazából senki sem akar hallani, hiszen szép szavakból nem
lehet megélni. Nekem az eredeti tervek alapján a szakmámban kellett volna simán
elhelyezkedni, hiszen az infósokat keresik. Ez így is van, rengeteg a hirdetés,
de ez kicsit negatív lesz, a hirdetések olvasgatásán túl nem igazán kerül
közelebb az ember fia. Ausztrália az ausztrálok szerint egy kis ország, és
nagyon megnézik,hogy kit vesznek fel. Persze próbálkozhatnék szórólapozással,
mosogatással, pakolással éjszaka az egyik bevásárlóközpontban, de nem azért
jöttem ide… Szóval jelentkeztem mindenféle hirdetésre, a szám már jóval
meghaladta a 300at, és az eredmény 0,azaz nagy büdös semmi. Egy fejvadászcég
visszahívott, és azt mondták,hogy amint lesz valami állás, akkor majd hívnak,
nem hívtak többet. Illetve az egyik hirdetésre elküldött önéletrajzom
felkelthette valaki érdeklődését, mert felhívtak, elbeszélgettünk, és amikor a
fizetést kérdezték, naivan nem is sokat kérve mondtam évi 50000et. Na ekkor beszéltünk
utoljára, és még azután ki is kaptam,hogy hogy mondhattam ekkora számot… Persze
visszakérdeztem,hogy már bocsi, a minimálbéremnek elvileg ennél is többnek kéne
lennie, de nem, ez egy kicsit másképp megy…
Az álláshirdetésekre való jelentkezés az önéletrajzzal
kezdődik, ha itt sikerült átmenni a rostán, ami rohadt nehéz, mert ugye frissen
érkezettnek mégis honnan lenne ausztrál munkatapasztalata, pedig ezzel kezdik
elemezni az önéletrajzot… ha nincs, akkor 99%, hogy bukta. Kamuzni nem érdemes,
mert ebben a csodás országban mindenki ingyen beszél telefonon, szóval secc
perc alatt leellenőrzik. Ha itt mégis valami csoda folytán túljut az
ember, jön az interjú, ahol ha eddig nem
vérzett volna el, itt elfog… Tökéletes nyelvtudás, ami nem feltétlen szakmai,
és a tökéletesen nem az angolt értem, hanem az ausztrált, mert nem szabad elfelejteni,
itt nem amerikai, vagy brit angol van, hanem ausztrál… Később kifejtem, hogy ez
mért is fontos. A sok hiába elküldött jelentkezés után próbáltunk ismeretség
útján elhelyezkedni. Találtunk is nagy nehezen informatikában dolgozó
emberkéket, akik tényleg megpróbáltak segíteni. Akkor jött a második pofon, mert
kiderült, hogy a nagyobb cégeknél csak és kizárólag ügynökségeken keresztül
veszik fel az embert, ami azért baj, mert már az összes ügynökségen ott van a
CV-m. Vagy megpróbálni valahol valami önkéntes, gyakornoki munkakört
megpályázni, ami bár nem fizet egy büdös vasat sem, de legalább sikerül
ausztrál munkatapasztalatot szerezni, mert enélkül elhelyezkedni hangsúlyozom,
NEM LEHET, informatikában sajnos rosta van... Ezt persze nem akartam, mert nem
azért jöttem én ide,hogy ingyen dolgozzak, akkor maradok otthon, ahol nem kell
panaszkodnom, és még ismerősök között vagyok, akik ráadásul az én nyelvemet
beszélik… Csüggedés nem volt, de azért odáig jutottam,hogy beadtam a
jelentkezést az aldiba is árufeltöltőnek, mert kell a pénz, és hátha… Na ott
indiaiak, meg hasonló nem fehér emberkék dolgoznak, és bekerülni szerintem csak
kihalásos alapon lehet.
Kedves olvasó, itt már biztos elment a kedved mindentől, de
azért olvass tovább, mert valamilyen szinten talán én vagyok a következő
sikertörténet, ami még nagyon nem lefutott ügy… Folytattam a keresgélést, és az
egyik helyről visszaírtak, nem hívtak, hanem mailben beszélgettünk, ami jó
dolog, mert a telefon a legnehezebb része a nyelvnek. Megkérdezték,hogy mégis
mennyit szeretnék keresni, Csabáék segítségével,hogy nehogy túl sokat írjak,
nehogy valami udvariatlan legyen benne, visszaírtam,hogy én még új vagyok,
szeretem ezt az országot, és mint új megelégszek bármilyen kezdőfizetéssel… A
válasz talán szimpatikus lehetett, mert jött az újabb levél,hogy mit szólnék
kedden 10kor egy interjúhoz. Sej, itt éreztem,hogy ebből még lehet valami,
természetesen igent mondtam. Eljött a kedd, odagurultam, épp ballagtam volna
befelé, amikor két dohányzó emberkét láttam. Simán elmentem mellettük, amikor
az egyik rámköszönt,hogy (természetesen angolul) szia, megismertelek a
fényképről. Légyszi menj be, még épp megbeszélünk valamit, és megyünk be mi is.
Bementem, leültem, vártam. Bejöttek, elkezdtünk beszélgetni, elmondták, hogy
mivel is foglalkozik a cég, stb stb stb, és a végén jöttek a piszkos anyagiak.
Itt le kell szögeznem újfent, csak a saját szemszögemből tudom leírni, ami nem
feltétlen egyezik meg máséval, vagy a statisztikákkal. A minimálbér egységesen
32500 vagy35000 dollár évente, és ez adóköteles. Tehát ebből marad 26-27 a pontos
számokat nem tudom, meg nem is érdekelt
igazán, hiszen úgy kezdtük,hogy ez az összeg csak kezdő, és novemberen
újratárgyaljuk az egészet. De amit jó ha tudok, hogy lehetek én akárki, itt
idegen vagyok, ausztrál munkatapasztalat nélkül nem fognak alkalmazni…
Ezekszerint a többi forrás jót mondott. A másik a nyelv, ott van még mit
fejlődnöm. Megértem, amit mondanak nekem, szerencsére mindketten tisztán
beszéltek,de ha beszélni kell, vagy egy ausztrállal kell beszélni, akkor bajban
vagyok, ami szintén nem javítja az elhelyezkedési esélyeim,de próbáljuk meg. Szóval aki azt hiszi,hogy kapásból vagyonokat
fog keresni, hát legyen ügyesebb, mert
sajnos az még messze van. Jelenleg kevesebbet keresek, mint egy felszolgáló,
takarító, padlócsiszoló, árufeltöltő…Szó szót követett, és abban maradtunk,hogy
másnap kezdek. Persze a délután még mozgalmasabb volt,mert azért az kikötés
volt, hogy farmerban nem mehetek,szal ing, nadrág,undormány cipő… Du elmentünk
Zsanival a Kmartba nadrágot venni, legolcsóbb 15 dollár volt, amit a kínai
további 20 dollárért felvarrt, majd éjszakáig cipőt próbáltunk vadászni. Itt a
boltok 5kor bezárnak, maradtak a multik. Vettünk is egy 9 dollárost a BIGWban,
és egy 9-10dollárost a Kmartban… Nagy tanulság, hogy szükségmegoldás, de nagyon
kényelmetlen, de tényleg… Ma(10.07) végre találtunk nekem kényelmes, elegáns
cipőt, amivel ha minden jól megy kihúzom egy darabig, az ára pedig nem a
legdrágább, de már bőr, 130 dollárért… ingek 10-80 dollár között mozognak,
szerencsére 20+ darabot hoztam otthonról.
A meló tetszik, kb uazt csinálom,mint otthon. Van egy
kollégám, Bibek, egy nepáli srác, vele beszélek a legtöbbet. Ő a hét 4 napján
árufeltöltő éjszakánként a Woolworthben, és magasan jobban keres ezzel, mint jelenleg én:),
holott ő informatikán végzett itt Sydneyben, és mégsem tudott elhelyezkedni
hosszú ideig. Egy napon kezdtem vele(biztató,hogy annak aki itt végzett is elég nehéz:) )… Azt,hogy mire elég amit keresek
megpróbálom felsorolásban összefoglalni. Ha hetekre lebontva nézzük(havonta
kapok fizut), mert mindent hetenként kell fizetni, akkor kifizetjük belőle a
szállást, eszünk(spórolósan,nem dorbézolunk), Zsani bérletét, telefonszámlákat,
és a benzint a Táltosba, mert kocsival járok, negyed annyiba kerül, mintha
bérletet vennék… Erre futja, de szerencsére Zsani is keres, így az övével
együtt már nem panaszkodunk. Igaz többre számítottunk, hiszen otthon még azzal
számoltunk, én jól fogok keresni, majdnem a dupláját a mostaninak, és közben a
fizikai munkát jobban megfizetik…Illetve szinte bármit jobban megfizetnek. Persze nem sajnálom én senkitől, de ez tényleg
nem sok. Amik viszont mellette szólnak, már a második napon beszélgettünk a
PRról, csak elvétve, a harmadikon már azt mondta az egyik főnököm, hogy nekem
nem kell aggódnom a PR miatt… Sokat sejtető megjegyzés :) Egy héttel később
jött az idegesség a köbön, mert a másik is mondta,hogy a szponzoráció nem
probléma, ezekszerint ők is hosszútávon terveznek velem. A bibi, hogy nekem
meglett a szakmai elismertetésem, ami mindenki szerint nagyon jó dolog, ezzel
már tényleg lehet keresni. Na igen,de engem ha odajutunk, akkor erre a szakmára
kell megszponzorálni, ami nem rossz, csak a minimálbérem 80000 környékén
mocorog… Na most ki fog nekem kapásból mondjuk háromszoros pénzt fizetni???,
amikor valljuk be, az emberek azt mondják, hogy az elmúlt 5 évben bizony visszaesett
a forgalom, emelkedtek az árak(ügyfelek, ismerősök, mindenki). Ez a jövő
zenéje, a lényeg, hogy dolgozok, jól érzem magam, főnökeim jó fejek, az egyik
M3as BMWjében sokat utazok, kb uazt csinálom, mint otthon, és fejlődik az
angolom, ha idővel eljutunk oda,hogy nem kell nézni,hogy mire költünk, és nem
kell hozzányúlni a félretett pénzhez, akkor már nem lesz probléma.
Talán ide tartozik, hogy van aki kapásból el tud
helyezkedni, igaz nem fizetik túl(az álmokhoz képest, hiszen aki ide kijön
alapban szeretne heti 1000 körül keresni... na nem fog, eleinte tuti nem)… heti 6-700 dollár. Van
aki alkalmi munkázik, hasonló összegekért. Van aki többfélét csinál, szintén
hasonló összegért. Ezekből az összegekből meg lehet élni,DE azért minden többe
kerül, mint otthon. Ha pedig bejelentett a munkája, akkor évi 18000 fölött
adóznia kell, ami nem kevés… Sőt…Aki vállalkozásban kezdi el, annak tuti
adóznia kell majd, és még fizetett szabadsága sincs, az orvosi ellátásról nem
is beszélve, de legalább leírhat egy csomó mindent az adóból... És aki tanulóvízumon jött ki, gondolnia kell még arra is,hogy a
sulit is fizetni kell folyamatosan, arra is jó lenne félretenni :)
Ez lenne a munkakeresésem, elhelyezkedésem története. Ha úgy
vesszük, elsőre felvettek, azt csinálom,amit szeretek, van előrelépési
lehetőség, és nyitottak affelé,hogy le tudjak telepedni, akkor ez jó. Ha azt
vesszük,hogy amennyire elnézem, mindenki szenved, próbálkozik, több-kevesebb
sikerrel, és ott van,hogy az ausztrál munkatapasztalat szinte kötelező
jellegű,akkor pedig nagyon jó. Idővel kiderül,hogy hogy alakul a sorsunk, de
legalább egy alap már megvan. Remélem nem vettem el senki kedvét, de itt
tényleg nem számít,hogy otthon ki és mit csinált, itt valahogy be kell kerülni
a körforgásba, utána már könnyebb,de akinek a letelepedés a célja, az előtte
járja körbe oda vissza a dolgot, mert a szponzorációs feltételeknek is meg kell
felelni(az elődöm, egy német srác nem rendelkezett semmi olyannal, amire
megszponzorálhatták volna, pedig nagyon meg akarták, és most otthon gubbaszt
Németországban), aztán jön a PR, és az idő rohan, a pénz pedig nagyon megy :)
Amennyiben bárkinek bármi kérdése van, ne tartsa magába,
dobjon egy mailt, eregessen füstjeleket, vagy ami épp jól esik, és igyekszem válaszolni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése