Sűrű hét

Ahogy írtam ritka mozgalmas hetünk volt, persze azért jutott idő egy kis minimális kikapcsolódásra is, de azért nem vittük túlzásba. Sajnos még egyikünk se dolgozik, ellenben elfoglaltság akad :) Az emberek megtalálnak, hogy rakjam rendbe a gépüket, állítsunk be ezt azt, minden napra jutott valami. Így legalább mennek a napok, amíg Zsani iskolában van, vagy épp járja az üzleteket, hátha van valahol valami üresedés. Ez kicsit lehangoló, és lehet a tél vége miatt, állítólag az ausztrálok ilyenkor igénylik vissza az adójukat, és még kevesebbet költenek. Állítólag emiatt is nehezebb elhelyezkedni, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják,hogy vagy hátszél kell,vagy hihetetlen mázli, mert különben lepattan az ember. Azzal tisztában vagyok, hogy az első pár hónapban nem lehet találni semmit, de az eddigi egyenleg talán biztató is lehet(ne).

Sebaj, ezen lépjünk túl,főleg,hogy már tudom amit tudok, de azt csak a következő részben írom le J

Szóval hétvégén egy kicsit kikapcsolódtunk, igen, még az utolérem státuszban vagyok, tehát ez a hétvége a múlt hét előtti(szept 8-9) :) Szombaton Zoli(a magas raszta autószerelőmágus) kezelésbe vette a táltost. Persze az is kellett, hogy beszerezzük a hozzávaló motortartóbakot, meg az új fékbetéteket, a nyelvemen volt a nevük, Ferodo, remélem jól írtam, elvileg nem is rossz márka :) Zoli nekiállt, és secc perc alatt szétkapta a pici kocsink, mert azt hozzá kellett tenni,hogy valaki elállta a garázs beállóját, és így se ki, se be, mázlira az út szélén is simán  pillanatok alatt összelegózta. Ennek örömére a délután további részében jöhetett a szokásos bevásárlás, illetve másnap volt a legjobb. Kimentünk megint a Little Baybe. Napozgatunk kedvünkre, olvasgatva, amikor jön egy SMS Zolitól, hogy merre vagyunk. Megy a válasz,hogy merre, aztán már jött is, motorrapattant, és irány hozzánk egy picit élvezni a tavasz első sugarait. Amikor odaért éppen mintha némi dagály lett volna, legalábbis igencsak ugrált a hullámok elől, aztán mi is feljebb húzódtunk, közelebb a sziklafalhoz. Ekkor jött amire nem számítottunk, a hátitatyójából előkerült három jégkrém. Afféle ausztrál figyelmesség, vagy nem is tudom hogy nevezzem,de nagyon jól esett. Elszoktunk már az efféle kicsapongástól.  Jégkrémet eszegetve, élveztük a nap sugarait, amikor Zoli észrevett egy vízbe csapódó golflabdát. Ha még nem írtam volna, Little Bay beach része fölött golfpályák helyezkednek el, az embereket nem találhatják el, de a vízbe azért potyognak. A látvány, ahogy a vastagnak nem mondható mindig vidám figura nekilódult,hogy levadássza a golflabdát, hogy is fogalmazzak, feledhetetlen. Azt még hozzá kell tenni, hogy Zoli több, mint két méter magas :) Pár hasonló megmozdulás után( én is bemerészkedtem  kb térdig a kristálytiszta, 18 fokos vízbe) úgy döntöttünk,hogy már ideje valamit enni is, és irány a Maroubra Charcoal Chickens. Ha minden igaz, görög családi cég, kedvesek, és ehető amit adnak. Grill plate menüt kértünk, ebben van pár szelet csirkemell, egy saslik, sok krumpli, valami lötyi, amit nem tudtunk, hogy micsoda, illetve görög saláta, meg ez üdítő 10 dollárért. A mennyiség hatalmas, a kedvesség, amikor mondtam, hogy Without salad, nem problémáztak, kaptam dupla adag krumplit. Helyben készítenek mindent, és tésztától kezdve tényleg minden van. Ezután tanakodtunk, hogy merre vegyük az irányt, és megcéloztuk a Maroubra Beach piknikezős részét. Nem közvetlen a parton van, d nagyon barátságos hely. Mindenfelé barbecue sütők, emberek, és zaj sincs. Leraktuk a járműveket(Zoli a flip flop festéses motorját, mi meg a Táltost) leterítettünk egy óriási strandtörülközőt, és nekikezdtünk piknikezni. Tavasz van, de a nap nagyon kellemes, és a ruhákon látszik,hogy kellőképp meleg is…Majd kaja után szétváltunk, irány haza . Otthon döbbentünk rá, hogy barnulni is fogunk, ha nem hámlunk le, mert a nap rákvörösre pirított mindkettőnket :)