Hol is kezdjem, mert a történet nagyon régre nyúlik vissza
:)
A bárhova való kiutazás ötletét teljesen elvetettem, amíg a
melóhelyemen dolgoztam. Szerettem azt a helyet, 7-8 éve voltam ott, de egy
októberi végi napon, ki tudja miért, talán a szerencsétlen véletlen
összjátékaként összezördültem a főnökömmel, szó szót követett, és felmondtam
ott helyben. Eredetileg úgy volt, hogy azt csinálhatom amit addig, és marad
minden a régiben, de mégsem úgy alakult… Három hétnyi bizonytalanság után végre
kiderült,hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogy azt elképzeltem, mért is lenne
valami könnyű, valami mást kellett találni. Lehetőség szerencsére lett volna
több is, az országban, és külföldön is, de semmiben se voltam biztos. Zsani
szeretett volna külföldre menni,de valahogy annyira nem vonzott egy olyan
hely,ahol mindenki külföldi… Na igen, jól elvoltam a kis világomban. Azért
persze nézelődtünk mindenfelé, és szóba került Ausztrália is. Jött az
információszerzés mindenféle ismerőstől, és egyre jobban úgy tűnt,hogy ez egy
megfelelő hely lenne a további életünk számára.
Itt ismertük meg a CSE Australiát (http://cseaustralia.com.au), ott is
Somogyi Csabát, aki mondta, hogy menjünk el egy előadásra, ahol szinte mindent
megtudhatunk a lehetőségekről, Ausztráliáról.
Gyorsan be is fizettünk, és vártuk azt a novemberi vasárnapot,ami, mint
kiderült, teljesen megváltoztatta az életünk. Belépve az első az a kellemes
illat volt,ami azóta is mindig fogadja a vendégeket. Körbenézve az
iroda egy lakásban lett kialakítva, hangulatos, világos, mindenütt tárgyak,
képek Ausztráliáról. Ott köszöntött minket Csaba és Edit, akiket azóta már jól
megismertünk, és azt, hogy most itt vagyunk főként nekik köszönhetjük. De
ennyire nem rohannék előre. Az előadás powerpoint prezire alapult , közben
ausztrál zene szól, és Edit mesélt. Mindenről. Ausztrália, bevándorlás,
vízumok, lehetőségek,pontrendszer, és szinte mindent lefedve alapot adatott
arra, hogy aki úgy gondolja ez a hely neki való, el tudja dönteni, megéri e
mindent feladnia érte. Az előadás után még ott maradtunk kérdezősködni, és úgy váltunk el,hogy egy személyreszabott
konzultáció(ami már ingyenes volt) keretében folytatjuk. Hazafelé persze sok érzés kavargott bennünk,
azt is hozzá kell tenni,hogy másnap kezdtem egy új munkahelyen, és engem
ismerve, ha tetszik, akkor ugyan ki nem lehet majd robbantani az országból.
Tetszett… igaz csak két hétig, utána maga volt a pokol, nem sikerült azonosulni
azzal a szemlélettel,hogy egy cég sokkal nagyobbnak mutatja magát, mint
amekkora, és a meetingek, amik arról szóltak,hogy ezt azt amazt se csináljuk
meg rendesen,és jobban hasonlított a hétfő reggel egy kínvallatásra, mint egy
kellemes hét kezdetére… Önbizalom fogyott, és
akkor már biztos lett, hogy ha ottmaradunk nem lesz jó vége…
Ielts vizsgát kell tenni… Mondani könnyebb, mint csinálni,
kerestünk is egy angoltanárt. Hirdetés alapján tettük, óva intek mindenkit
ettől a módtól. Találtunk egy szimpatikus nénit, aki úgy hirdette magát, mint
IELTS vizsgára felkészítő tanár, elkezdtünk járni hozzá hetente kétszer.
Vettünk mindenféle IELTS könyvet, kaptuk a házikat sorra, akkor még úgy tűnt,
jó választás volt… Annyit tudni kell az IELTSről,hogy nem nyelvtani vizsga, ill
a nyelvtan számít,de nem olyan mértékben, mint a Rigó utcaiban,vagy bármelyik
másikban. A néni szinte csak nyelvtani feladatokat adott, igeidők tömkelege,
bezzeg esszét négy hónap alatt összesen egyet írtunk, ami pedig a vizsga
legnehezebb része… Na mind…
Február végén már biztos volt,hogy előbb utóbb Ausztráliában
fogjuk folytatni eddigi életünk, akkor jófej akartam lenni, és mondtam a
melóhelyen , hogy majd elmennék külföldre, és úgy tervezzenek,hogy még maradok,
de évekre előre ne számítsanak rám. Azt hittem,ez a korrekt, de nem így lett. A
három főnök onnantól másképp viselkedett, és az egyik, aki miatt megutáltam még
decemberben a helyet egyszer beszólt, hogy Mikor adom már végre be a
felmondásom… Nekem se kellett több, köszönhetően a trükközésüknek a munkaviszonyommal,
következő hétfőn reggel már a rendkívüli felmondásos papírt toltam az orruk
alá. Jókor jött, épp lebetegedtem, jobb is volt otthon egy kicsit. Sokáig
persze nem élveztem a szabadság ízét, mert még azon a héten egy baráti cégnél
folytattam a pályafutásom, ahol heti négy napot dolgoztam, hogy legyen időm az
utazást intézni, angolozni. Persze megvádoltak,hogy már régen ehhez a céghez
akartam menni, kamu az utazás,és szinte az etiópok helyzetéig mindenért
felelősnek kellett volna éreznem magam,de valahogy már nem érdekelt :) Az új
hely, teljesen más volt. Gombi, Lali, Tibi, nagyon jó volt velük dolgozni, és a
később érkező kollégákkal is, egyszóval nehéz volt otthagyni őket, de eleve úgy
vettek fel, hogy el fogok menni valamikor nyár végén, ősszel.
Eközben még jártunk a nénihez is, de az áprilist már nem
vele köszönthettük, mivel megköszönve az addigi segítségét új tanár után
néztünk, aki legalább tudja, mit csinál. Andris nagyon jó tanárnak bizonyult,
szókimondó, és repültek az órák. Persze tisztában voltunk vele,hogy a hetes
IELTS még nagy falat, de megpróbáljuk.
Április 14: Összeházasodtunk :) Szombati nap volt, kellemes
idővel, és egy esküvővel, hihetetlen, soha nem gondoltam volna,hogy megnősülök.
Mégis ez lett a vége :) Azért a munka nem áll meg alapon a legénybúcsúm a
melóval telt, és vasárnap reggel kilenckor újra meló jött este 10ig…
Ápr 28ig beadtuk a Skill assessementhez szükséges papírokat, gőzerővel haladtunk a kijutás felé. Közben sokszor beszéltünk,találkoztunk Csabáékkal, pontosítottuk a részleteket. A következő hónap szinte elrepült, munka, angol, kevés szabadidő párosítással, majd jött a június 9.
Az IELTS vizsga… Elrontani könnyebb, mint megcsinálni.
Reggel kezdődött a Novotlelben a Blahánál. Érdekes rendszer, bevinni semmit sem
lehet. Még egy tollat sem. Ők adnak ceruzát, ill tollat a writinghoz, de a
ceruza ritka gyorsan elkopik… Persze lehet kapni másikat, de akkor arra nem
igazán van idő. Folyamatosan jönnek egymásután a részek, Listening, Reading,
Writing, majd egy órás szünet, és lehet menni Speakingre, immár a British
Council épületébe… Persze reménykedtem, a környezetvédelemről alkotott
tudásommal, már a Greenpeacehez is elmehettem volna, mert szinte biztos,hogy ez
lesz beszédtéma, annyira felkapott mostanság. Megkaptam a beszéljek egy
gyerekről akit kedvelek témát… Nem kedvelem a gyerekeket,sőt…, persze nincs mit
tenni, hazudni kell, mindegyik aranyos, kedves, és valamit kamuzni kell, hátha
hihető. Nem volt az, két hét múlva ki is derült,hogy az IELTSnek majd újra neki
kell ugrani.
Júni 18: írtak a skill assessementtel kapcsolatban, hogy
szép és jó, de inkább másik szakmát ajánlanak,csak adjak be két project
reportot. Egy pillanatra a világ összeomlott, ennek annyi,itt a vége, bebuktam,
stb. Edit rögtön hívott, beszéltünk kb fél órát, hogy ez nem rossz hír, sőt, ha
az ország ajánl másik szakmát, ami ráadásul júliustól felkerül a SOL listára,
az nagyon jó. Próbáljuk meg. Megpróbáltuk, projectírás, fordítás, elküldés,
várakozás.
A vízumot szerettük volna beadni, de sajnos a bevándorlási
hivatal rendszere nem ment egy héten keresztül. Sebaj, addig elintézzük a
kötelező orvosi vizsgálatot, ami szintén szükséges a vízumhoz. Július hatodikán végre sikerült bejutni a
bevándorlási rendszerébe, beadtuk a vízumot.
Következő csalódás a skill assessementtel apcsolatban, mert
visszaírtak,hogy szép jó,de ki kell még tölteni egy formot, amiben összegzem a
két project lényegét. Írtunk mindenhez, ami pedig logikus, odaírtuk,hogy a
projectekben benne van. Edit segítségével elküldtük.
Na innentől jött a problémás időszak. Zsani már június
közepén felmondott,júli hatodikán volt az utolsó napja, én huszadikán számoltam
le, de a vízummal még semmi hír. De szó szerint semmi. Elvileg júliusban volt
valami szigorítás a bevándorlással kapcsolatban, mindenkit érintett, kértek
mindenkitől mindenféle plusz adatot, előttünk beadott vízumokkal kapcsolatban,
utánunk beadott vízumokkal kapcsolatban, de a miénkkel semmi sem történt. A
bevándorlási hivatal honlapján a szükséges adatok megadása után láthattuk, hogy
mi a helyzet, és napról napra hiába néztük,csak annyi volt, hogy be van adva.
Határidő ilyenkor nincs lehet 1 nap, egy hét, egy év, húsz év, nincs határidő…
Teltek a napok, a hangulatunk se volt a legjobb, próbáltunk menni mindenfelé,
azzal is megy az idő, addig sem a vízumra gondolunk. Barátokkal elmentünk
megnézni a plitvicei tavakat, Esztergomba az újonnan megnyitott Aquaszigetre,
állatkertbe :)
Július 30: Délután repültünk volna az új életünk felé, de
vízum sajnos még nem volt. Az időnk ki volt számítva, Zsaninak aug hatodikán
már kezdődik a nyelviskola Sydneyben, és még mindig otthon ülünk.
Aug 1: Alvászavaros vagyok, hajnalban felébredtem, megnézem
a vízumunk, persze semmi. Netezgettem, valami már nem is emlékszem melyik
sorozatból néztem közben egy két részt, majd valamikor fél6-6 körül megint
megnéztem a bevándorlási oldalát, és visszafeküdtem Zsani mellé aludni.
Teljesen rászoktunk,hogy 9körül kelünk fel, ez a nap sem ígérkezett másnak.
Fél8kor csörög a telefonom, +61es szám, tudtam,hogy vagy Csaba vagy Edit lesz.
A beszélgetés valahogy így hangozhatott:
Én(kómásan):igen?
Csaba: Zsolti(hatásszünet), visszaírt a bevándorlási
hivatal(hatásszünet), baj van a vízumotokkal(hatásszünet), de mindenre van
megoldás(gigantikus hatásszünet), amilyen gyorsan csak lehet vegyetek egy
repülőjegyet, és gyertek ki.
Zsani, mint egy kislány felpattant és elkezdett ugrálni az
ágyon,hogy Éljen, éljen.
Innentől kezdve minden begyorsult. Szerda délelőtt van,
pénteken már megy a repülőnk. Villámpakolás, papírok intézése, repjegy szerzés.
Még szinkronosan megnéztem a Sötét lovag ébredését (Köszi Peti!), faterom jött
segíteni összepakolni,elszállítani a cuccokat. Pénteken faterral muterral
kitakarítottuk a lakást az utolsó centiig, háromra végeztünk, gyors elszámolás,
óraadatok felírása, és már jött is értünk Attila, akire mindig és minden lehetett
számítani, és hozzá hasonló embert nem nagyon ismerek. Becsülje meg mindenki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése