Második nap

A levegő isteni, nagyon jól lehet aludni, egy dolog maradt ki a számításból, hogy itt biza tél van, és hiába van nekünk olajradiátorunk, azzal nem lehet felfűteni a szobát. A házak nincsenek leszigetelve, az ablakok egyrétegűek, és csak úgy húz át rajtuk a hideg. Talán a fáradtság miatt végigaludtuk az éjszakát, de reggel, hát azt nem tudom leírni, amit éreztünk. Otthon az újépítésű jól szigetelt télen nyáron 30fokon járatott lakás után itt 15 fok volt, igen, tizenöt!!! Hát hogy mondjam, ilyen hőmérséklet mellett az ember fia elgondolkozik,hogy az egészségügyi szükségletei mennyire fontosak, és hogy lehet leredukálni az ágy melegétől távoltöltendő időt. A nap szerencsére már reggel sütött, és pont besüt hozzánk, így a hatalmas üvegfelület mögött egész kellemes hőérzet volt… Gyorsan összekaptuk magunk, és irány Zsani sulija. A buszon mindenféle ember volt, de főleg ázsiaiak. Mintha valami japán mangából léptek volna ki, kékre, sárgára festett hajjal… Edit az előző nap felhívta a figyelmünk,hogy bármelyik busszal mehetünk, amire az van kiírva, hogy CITY, és ha egy nagy park mellett kanyarodik a buszunk, jelezzünk, és a következőnél szálljunk le. A sulit most már hamar megtaláltuk, felkísértem Zsanit, majd elkezdtem felfedezni a környéket. A Pitt street azért fontos, mert a térképen megnéztem,hogy ennek a végében van a Circular Quay, ami az egyik legnagyobb vasút, busz-Ferry állomás, és nem utolsó sorban innen lehet látni a Harbour Bridget, Operaházat. Nem is volt messze, fél óra út után már ott is voltam, egyszóval, meseszép. A Harbour Bridge ha középre állunk a Circuar Quayen balra lehet látni, az operaház nem látszik,de valahol jobbra kell lennie, és nem is nagyon messze. Átvágtam az emberek hadán, és irány az operaház. Pár felhőkarcoló takarásából egyszercsak feltűnt, és mit ne mondjak, a képek nem tudják visszaadni a látványt. Persze mikor máskor kell először látni, épp felújítják, tatarozzák,de ez mit sem von le a szépségéből. Körbejártam, fényképeztem, és a másik oldalon található Royal Botanic Gardensbe is benéztem. Tökéletesen karbantartott park, mindenfelé csodaszép virágokkal, madarakkal, kilátással az operaházra, Harbour Bridge-re, Sydney Covera, Farm Covera. Szokásos fényképezés, és az első kommunikáció után(egy futó megkérdezte,hogy mennyi az idő, és angolul :), na igen, szokni kell, hogy magyart egyre ritkábban fogok hallani) épp indultam vissza, amikor jött Zsani SMSe, hogy végzett, mehetek elé. A sulinál találkoztunk, és ahol elújságolta,hogy tökéletes lett a tesztje, és elvileg a legerősebb csoportba rakták, másnap már kezdődik is az okítás. A sulitól már együtt mentünk tovább, hiszen kb déltől várt minket Magdi a CSE irodájában, hogy pár szó után meginduljunk telefonokat venni, illetve az itteni bankszámlát megnyitni. Korábban értünk oda, még senki se volt ott, így elindultunk vissza a tegnap este látott öbölbe, hogy immár normálislátási viszonyok között is megnézzük mit is láttunk, vagy nem teljesen láttunk az előző nap. Darling harbour , ez a kikötő van szinte közvetlen a CSE Australia irodája közelében. Ami egy igazi turisztikai látványosság. Kis hajók hada, ferryk, nagy hajók, Sydney Aquarium, Australian National Maritime Museum, Madame Tussauds múzeum, és szinte sorolni se lehet… Később még felfedezzük ezt az helyet is, de az idő gyorsan elszaladt,irány az iroda, és a papírok kitöltése. Első utunk a Commonwealth Bankba vezetett, ahol számlát nyitottunk, majd irány az első vodafone, ahol megvettük álmaink(elsősorban az én álmom telefonja, remélhetőleg idővel Zsani is megszereti a nagyképernyős taperolóst) telefonjait, két Samsung GalaxyS3at. Az itteni kondíciók nagyságrendekkel jobbak, mint az otthoniak. 59 dolláros csomagot választottunk, amivel a voda teljes hálózatát ingyen hívhatjuk, ingyen smsezhetünk, és kapunk hozzá 750 dollárnyi lebeszélhető kreditet, amivel akár külföldre is telefonálhatunk kb 2dollár / perces áron… nem rossz :) Azért volt még egy kis macera, ami miatt ottmaradt a medibank kártyám is(ezt az egészségbiztosításhoz kapjuk, amivel ha bármi probléma van, lehet számlát kérni, és visszakapjuk a szála értékének egy részét, vagy valami hasonló). Közben beszéltem Csabával is, ha már megvan az új számunk, és ingyen beszélhetünk,aki meglepett azzal,hogy lehet szerzett egy autót. Ami úgy is mondhatjuk,hogy ajándék, már ami az árát illeti, és bár használt, és nem is mai darab, de klímás, automataváltós, elvisz Aból Bbe, és tanulóautónak tökéletes, hiszen ha leamortizálom, akkor sem fogok harakirit elkövetni, mintha egy új autón akár csak egy kőfelverődést látnék...Hazafelé beugrottunk egy pizza hutba, ami kb ua, mint otthon,csak itt extra olcsónak számít a többi pizzériához képest(5 dollár), ellenben nagyon jó a pizzája. A pizza hutok többségében csak elvitelre lehet rendelni, de a Pitt streetiben van egy asztalka, és egy állóhelyes pult is. 
Este még átjött Zoli(az autószerelő), hogy a lomtalanításhoz rakjuk ki a házból a felesleget.